Különleges látvány még is végtelenül egyszerű elkészítési mód kihagyhatatlan lehetőség.

Tulajdon képen minden háztartásban fellelhető maradékból csodás dísz készülhet.

Elkészítés módja: 

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/03/13/44_husveti_ajtodisz_keszitese_otthon

Aki kedvet kapott ne hagyja ki az asztali díszt sem. A kettő közötti különbség mindössze annyi, hogy amíg itt csőhéjat használunk  alapul az asztali dísznél hungarocellt.

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/03/15/47_husveti_asztaldisz_keszitese

Ötévesek foglalkoztatásánál már érdemes elkezdeni ezt a technikát.

Az öntapadós tapétából készült kép mit gyakorolhat, fejleszthet? Többet, mint gondolnánk.

- Formák előrajzolása negatívba gondolkodva.

- Íves vágás több méretű ollóval.

- Kompozíció elhelyezése.

- Színválasztás.

- Térhatás imitálása.

- A rétegek széthúzásának technikáját felismerve finom munkát igényel, mint, ahogyan a levegő buborékok kitolása is.

Ez a technika felülmúlja a rajzoltatással elérhető eredményt. Kiemelendő, hogy bármikor javítható, ami biztonságérzetet ad a gyerekeknek. Nem a legolcsóbb alkotási lehetőség, de megéri! A maradékok, leeső hulladékok egy másik képnél a legapróbb darabokig felhasználhatóak! A látvány önmagáért beszél. Teljesen önálló munka mellett egy ilyen csöppség is képes nagyot alkotni!

Ha gyerekekkel alkotunk, ne csak az legyen szempont, hogy lefoglaljuk őket, de még azzal se elégedjünk meg, hogy új anyagot, eszközöket ismer meg, vagy, hogy ezzel a feladattal még ügyesebb lesz a keze... Legyen cél az is, hogy az alkotásból legyen VALAMI. Hogy mi is a gyerek számára a valami? Amit minden nap használhat valamire. Mert, ha jól dolgozott mindig előtte lesz büszkeségének, sikerének tárgya, ha hibázott látja azt és inspirálja a hiba kijavítására. (Erre több száz rajz sem inspirál!)

Most tulajdonképpen a görcskötést fogjuk gyakorolni és a mindkét két kéz három ujjának munkáját egymás segítését.

Szükségünk  lesz fehér harisnya zoknira, vagy harisnyanadrágra, fehér fonálra, kevés piros anyagra, néhány fekete gyöngyre, vagy gombra, tűre, cérnára ollóra és a töltéshez szilikongolyóra. (Vagy vattára. Ha viszont vattával töltünk, számoljunk azzal, hogy nem lesz mosható a játék.) 

A szilikongolyó számtalan esetben felhasználható a háztartásban így jó, ha mindig van otthon!

Mi harisnya zoknival dolgoztunk azon megfontolásból, hogy így nem kell elvágni, ami  csökkenti annak a veszélyét, hogy felszaladjon munka közbe tönkre téve ezzel a feladatot. 

A zoknit tele töltöttük a szilikongolyóval majd a végét elkötöttük. A "hurkát" három részre osztottuk. A zokni fej része került alulra, az lett értelemszerűen a legnagyobb gombóc. Ide jött egy kötés. majd egy kisebb következett abból lett a teste és a legkisebb a fej. (A  végén lévő csomó a fej tetejére került, amit majd a sapkával takarunk.)

Egy hosszú tűvel a teljes fejet átszúrva felvarrtuk a gyöngyöket a szemek helyére. Így nem csak szeme, hanem szemgödre is lett a  hóembernek. A szájvégeknél ugyan így tettünk, az egészet átöltöttük, majd csak a felső rétegre láncöltéssel rávarrtuk a száját. Sapkát  párnahuzat sarkából vágtunk így csak annyi volt a dolgunk, hogy csücskébe kevés szilikongolyót tettünk, hogy imitáljuk a bojtot, majd elkötöttük azt. Ezután nem maradt más dolgunk, mint rögzíteni a  fejhez, hogy ne essen le és, hogy eltakarjuk a szem felvarrásánál látszódó cérnát a tarkón. Egy piros sállal még megbolondítottuk a látványt és jöhetett is az önfeledt játék a saját készítésű hóemberrel.

Ugyan ezzel a munkamenettel készülhet kukac, az ügyesebbek pedig pillangóval is próbálkozhatnak, hiszen mindegyik ilyen egyszerű módon készíthető el. ( A pillangó szárnyának elkészítése megegyezik a harisnyavirágnál szokott drótra feszített harisnyával.)

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/30_harisnyaviragok

A hóember elkészítése  felnőtt számára nem egy nagy feladat. A gyerekeknek viszont ez is új megismerése. Örüljünk velük együtt, hogy képesek voltak saját játékot készíteni!

Angyalkák készítése nem olyan nagy feladat, így nem szabad megijedni tőle. Minden háztartásban megtalálható a hozzávaló alapanyag, így érdemes kipróbálni.

Az  anyagra rajzoljuk elő, a testet majd vágjuk ki.

Varrjuk össze lehetőleg kis öltésmérettel, hogy a töltelék ne tudjon kibújni.

Fordítsuk ki.

Tegyük bele a formára hajtogatott drótot, amit már korábbi bejegyzésemben láthattatok, csak ott papírral "öltöztettük" fel. 

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/10/17/76_balerinak

Tömjük meg a testet apróra vágott vattával úgy, hogy egyenletes legyen. Segítségünkre lehet egy saslikpálca.

A fej is készülhet vattából, amit harisnyába fogunk, majd a nyak részhez varrunk.

És nem marad más hátra, mint két gyöngyöt varrni a szemhez, hajat ragasztani tollból, fonálból stb. és egy függönyből szoknya derékra.

Szárnyak drótra feszített harisnyából készülnek. ( A drótból kört formálunk, ráfeszítjük a harisnyát. Végét elkötjük. A drótból nyolcast formálunk úgy, hogy a kötés középre essen. ) Ha ezt is felvarrtuk már csak ehhez rögzítünk egy akasztót és repülhet is az  angyalkánk!

Bár a tanulással nem volt túl sok gondom a szorzótábla rögzítésénél a 7 x 7 valamiért nem ment a fejembe. Mikor kb. századik alkalommal sem a 49 jött ki a számon, mint inkább az, hogy mi a csodának kell ezt megtanulni anyámtól akkora fülest kaptam, hogy az óta is vágom a 49-et. Persze meg  lehet azt  tanulni sokkal egyszerűbben is. Én mindig vizuális voltam, talán másnak ezzel az ötlettel nem csak a tévesztést a fülest is megspórolom!

VIZUÁLIS SZORZÓTÁBLA

A szőnyeg elkészítésének módja:

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/04/02/52_furdoszobaszonyeg_keszitese_rongyokbol

Szeretnél egy pihe-puha szőnyeget és azt a gyerek készítse el? A munka során pedig megtanulja a görcs kötését, esetleg még a szorzótáblát is úgy, hogy nem kell magolnia? Íme, egy lehetőség, mikor több legyet üthetünk egy csapásra.

Nem kell hozzá más, csak műanyag csirkeháló és régi rongyok felhasogatva.

Ha csak a görcskötés tanulása a cél lehet egyszínűből.

Ha a kreativitás, látványtervezés is fontos készítsünk elő több színűt.

Ha pedig egy kis matekozást is gyakoroltatnánk, lehet sok színnel is dolgozni.

És íme,a vizuális szorzótábla.

Ha egyszer kötünk kettőt az kettő. Ha kétszer kötünk kettőt az négy...

Valójában ezt az egyet, ha megmutatjuk, a gyerekeknek a többit már ők maguk kötik be a hármas, négyes stb. szorzótáblának megfelelően.

És láss csodát! Öt éves is tudhatja a szorzótáblát egy gyerek úgy, hogy nem magolta be, sőt még érti is, hogy mit tanult! 

Az ünnepi készülődés gyakori kérdése, hogyan őrizzünk hagyományt úgy, hogy még is legyen benne valami új, különleges? Íme, egy ötlet, amikor nem a megszokott műanyag fóliába kerül az édesség, az ünnep után pedig nem a kukába köt ki a "csomagolás".

Hozzávalók: 

- erős falú lufi,

- szalvéta,

- tapétaragasztó,

- erős fonál vagy madzag,

- újságpapír, füzetlap, esetleg papír kéztörlő.

Az elkészítés módját egy korábbi bejegyzésben már leírtam.

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/10_lufira_kosar_tok_gyumolcs_es_barmi_egyeb

Tehát a felfújt lufira tapétaragasztót kenünk lapos ecsettel, majd mintával a lufi felé jöhetnek a mintás szalvéták. Most csupán ennyiben térünk el  a fentiektől, hogy ügyelnünk kell arra is, hogy a belseje is szép legen hiszen, ha kivágjuk a lyukat  bele látunk a belsejébe. A felhelyezett első sor után jöhet az "erősítés". Ez történhet 10 x 10 cm méretűre vágott újságpapírral, vagy kéztörlő papírral stb. Így nem használunk el a drága mintás szalvétából túl sokat feleslegesen még is erős lesz a fal. 

Különleges darab készülhet, ha lapokra ráírjuk az év folyamán történt jó és rossz dolgokat, majd a lufi felé fordítva ezt visszük fel elsőnek. Amikor elfogy belőle az édesség és bele néz, a megajándékozott olvashatja az üzeneteket. 

Száradás után a lufit kivesszük, formás lyukat vágunk rajta (legkönnyebben íves végű manikűrollóval) akkorát, amekkorát gondolunk. Ha azt szeretnénk, hogy a cukorkák egyesével lehessenek elérhetők apróbbat, ha ez nem cél. akkor akár nagyobbat. Majd a szélét dekoráljuk. technokol ragasztóval körberagasztjuk vastagon, majd gyöngyöket, szalagot ragasztunk a nyíláshoz. Ez nem csak esztétikailag lehet érdekes, hanem azért is, mert megerősíti a nagy valószínűséggel igénybe vett nyílást. 

A nyílást megerősíthetjük sarkára hajtott, megcsavart, majd tapéta ragasztóba mártott szalvétával is.

Függeszthetjük szalaggal, ha viszont asztalon csinosan állót tervezünk, tegyünk az aljára is sarkára összesodort és tapétaragasztóbba mártott szalvétát úgy, hogy egy kistányér aljárra szép körbe forgatva szabályos ívűre igazítjuk, majd erre ráültetjük a még nedves lufinkat.

Gyönyörű szalvéták kínálkoznak ehhez az ötlethez. Lehet klasszikus Mikulásos kicsiknek, 

karácsonyi hangulatot idéző nagyoknak,

fenyődíszes bárkinek.

És, ha már anyagot, időt rászenteltünk  erre az  alkotásra érdemes egy kosarat is készíteni, mert az ünnepek alatt jó hasznát vehetjük. Lehet a fa alatt szaloncukor tartó, de az apróbb ajándékok is bele kerülhet növelve ezzel a látványt.

A kosár csupaszon is szép, de ez is könnyedén dekorálható egyéni elképzelés szerint.

Kisebb méretbe az egész fa feldíszítése is történhet ezzel a technikával készült gömbökkel, kosárkákkal.

Különlegességük abba rejlik, hogy ezek a díszek az ünnepek után használati tárgyként funkcionálhatnak a mindennapokban is.

Gyakran felteszem magamnak azt a kérdést, hogy miért nem nők tervezik azokat a dolgokat, melyeket kénytelen, kelletlen ők használnak, tisztítanak, takarítanak, hiszen ki is tudná jobban melyiknek mi a hiányossága, ha nem az, aki nap, mint nap bosszankodik azon, hogy ezt is férfi tervezte! Sorolni lehetne ezeket a háztartási eszközöket, tárgyakat, flakonokat stb, de nem teszem. Most inkább mutatok valamit, ami minden háztartás legérzékenyebb pontja. A WC került a  figyelmem középpontjába, amire azonnali megoldást kerestem.  

Legfőbb problémám az volt, hogy rengeteg vizet használ, ha teljesen tele van. Ha viszont a kisebb vízre állítottam nem vitte le a papírt. További gondom az volt, hogy bár már igen sokféle akasztós, nyomós, golyós illatosító, baktériumölő  és ki tudja milyen csodának beállított WC illatosítót kipróbáltam, de egyik sem helyettesítette sem a kefét, sem a takarítást miközben az áruk elég magas. Ha meg úgy hozta a helyzet, hogy a kefe WC-ben való körkörös mozgással történő takarítása során a fent említett illatosító csoda még bele is esett... Nos, nem kell ragozni hányszor néztem fel a plafonra és mondtam valami nem éppen kedveset.

Cogito ergo sum! És láss csodát egy lyuk (amit forrasztópákával követtem el) megoldotta a gondomat!

Persze mivel ezt nem férfi tervezte gondom volt a látványra is, hogy még se tűnjön házi készítésűnek. 

Szatinálóval kidekoráltam egy kicsit, mint egy korábbi bejegyzésemben a sérült csapot.

( http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/05/06/66_csapok_esztetikai_tuningja ) Így az ezüst minták harmonizáltak a tartályon és a csapon.

Jöhetett a kipróbálás! Amennyiben ezen a lyukon akár csak mosogató került a tartályba lehúzáskor a hirtelen lezúduló víztől felhabosodott a víz útját követve körkörösen bejárta az egész WC csészét, majd a benne maradó víz ugyan csak mosogatószeres maradt, ami még illatos is. 

Nincs a csészére akasztva semmi, nem eshet bele, költséget tekintve pedig hónapokig akár pár száz egész pontosan alig 300 forintból megoldott a WC tisztítása.

De, hogy a flakon is bele illeszkedjen a képbe ő is kapott egy mintát.

Záró szelep felhúz, egy  nyomás a tartályba, záró szelep a súlytól záródik és kész a tranzakció a következő lehúzáshoz.

Akinek kétsége lenne a baktériumokkal kapcsolatban az tegyen fertőtlenítőt a flakonba. (Szükség  esetén vízkőoldót.) 

Készülhet  többféle flakon a  tartály tetejére. Egy a lényeg, hogy vásárláskor nézzük meg, hogy van e kiálló lehetőleg  egyenes kis "csöve", amivel könnyen megáll a lyukon. Mert, ha nem ilyet választunk előfordulhat, hogy nem találunk bele pontosan a lyukba. Így pedig nem éppen dizájnos lesz a látvány.

Bár tény, akkor is nyertesek vagyunk! Nem úgy kell takarítani a WC-t, mint korábban.

Hölgyeim! Egy lyuk mindent megold ugyebár! :) Próba és várom a véleményeket!

A mai családok igen nagy hangsúlyt fektetnek (gyakran idejekorán) a gyerekek  "mozgásfejlesztésére", (ugráló vár, sport, úszás, tánc, stb.) miközben tömegében megfeledkeznek a kezeik fejlesztéséről. Valójában akkor eszmélnek, amikor elkezdik az  iskolát és a problémák lavinaként zuhannak a szülőkre. 

Íme, egy lehetőség, amit szinte pénz nélkül otthon a gyerek kezébe adhatunk nem csak, mint fejlesztést, hanem egy élvezetes alkotási lehetőséget, amiből lesz VALAMI, valami egyedi, valami csodás!

Azon pedig végképp ne lepődjünk meg, ha a felnőtt is azon veszi észre magát, hogy ott ül a gyerek mellett és ő is készít egy képet.

Hozzávalók:

- tojáshéj,

- furnér lap, vagy sörpapír, esetleg karton  a lényeg, hogy kemény lap legyen,

- technokol ragasztó

- tojásfesték, vagy textilfesték,

- FOGPISZKÁLÓ

Az ünnepek közeledtével mindenki gondba van, hogy mit is vásároljon ajándékként családtagjainak, pedig a megoldás gyakran előttünk hever, hiszen az ünnepi készülődés sütés, főzéssel jár, ami rengeteg háztartási hulladékot hagy maga után. De vajon mind hulladék, vagy esetleg  kiváló alapanyag fejlesztéshez, alkotáshoz, újrahasznosításhoz? Nos, a tojás héját egészen biztos, hogy  vétek kidobni!

Alaposan meg kell mosni, belsejéből a hártyát ki kell szedni, majd legalább két színt választani és arra befesteni.

Ha két színre festett tojásunk már van, akkor a festetlen tojáshéjakkal együtt már négy színnel dolgozhatunk. (esetünkben lila, zöld, az  eredeti bézs és a belseje, ami fehér.) Festés, száradás után apró darabokra  törjük.

Hogy mit rakunk ki rajtunk áll. Lehet  ez a kedvenc mesefigura, az aktuális ünnephez kapcsolódó kép, de, ha csak a különböző színekkel megtöltjük a felületet csodás dolgok születhetnek akár előrajzolt minta nélkül  is.

A lényeg a munka menete! Egy csepp ragasztó a lapra. A dolgozó kézben lévő fogpiszkálót  belemártjuk, majd a ragasztós pálcikával megérintjük a kiválasztott tojáshéj darabkát. Így fel tudjuk emelni és a kívánt helyre helyezni. Hogy a ragasztós pálcikáról könnyebben leváljon a darabka a lusta kézben lévő nem ragasztós pálcával segítsünk rá a letételre. 

Miben fejleszt ez a feladat? A fogpiszkáló igen vékony és rövid így még a rossz ceruzafogású gyerekek is jól fogják tartani, használni. Mert mind a két kéz használva van, szinkronmozgást igényel a feladat. Mert a mozaik darabkák illesztés és helyre csúsztatásához csuklómozgás szükséges. Mert a vonalon belüli felület megtöltéséhez főleg a széleknél a megfelelő darab kiválasztására van szükség. Mert a színek kiválasztása kreativitást fejleszt. Mert újrahasznosításra ösztönöz. Mert egy szakma alapja is benne van. Mert nyugtat. Sorolhatnám tovább, de nincs értelme, hiszen ezekre gyerek, felnőtt, pedagógus, mindenki rájön, ha akár csak egyszer is kipróbálja! 

Nézzünk néhány munkát, amit gyerekek kezdtek el.

Bár a színekkel is nagy  a hatás azért van néhány dolog, amire érdemes oda figyelni.

A darabkákat érdemes szorosan egymás mellé helyezni, hogy a fugák egyformák legyenek. 

Minden darabot a domború résszel felfelé, vagy, ha úgy tetszik a tojás héjának belsejével  lefelé rakunk fel a tökéletes rögzítés miatt és így nem "karcol" egyenletes lesz a felület.

Ha tényleg szépet akarunk, vigyázzunk arra, hogy egymás mellé ne egymásra kerüljenek a darabok.

A kép akkor igazán szép, ha a réseket akár utólag kitöltjük apró darabkákkal.

Fontos a gyerekeket arra tanítani, hogy egy kép csak akkor van készen, ha az  egész meg lett  töltve. Csak a figura kirakása még nem kész kép!!!

Amikor a teljes felület ki lett  rakva bőségesen csorgassunk rá ragasztót  és egyenletesen oszlassuk el a teljes felületen.

Ezzel tökéletes a rögzítés.

Ennél sokkal szebb  felületet kaphatunk, ha van otthon lakk, vagy lakkspray és azzal kenjük, fújjuk le.

Első munkánál elég, ha maximum 10 x10 centiméteres lapra  dolgozunk.

Néhány sablon azoknak, akik szívesen kipróbálnák, de nincs ötletük, hogy mit raknának ki.

Ha magunk  készítünk sablont, olyat  készítsünk, amelyiknél nagy felület és kevés vonal van. Nagy szemeket rajzoljunk, pl. Számoljunk azzal, hogy mekkora darabkákra törtük a tojáshéjat. Jó munkát!

Ebbe a bejegyzésbe szeretnék egy olyan lehetőséget megmutatni, amit több szempontból is érdemes kivétel nélkül mindenkinek elkészíteni. Hogy miért?

1. Mert kiváló lehetőség arra, hogy a gyerek mind két kezét munkára fogjuk.

2. Mert megismerkedhetnek a gyerekek azzal, hogy stabil alkotás születhet akkor is, ha két anyag nem ragasztható össze.

3. Mert egy jó arányokkal elkészített alap lehetőséget  biztosít  arra, hogy  hiteles emberi mozgást imitáljunk,  ami nagy segítség például mozgó ember rajzolásakor, de bábozásra is remekül használható.

4. Mert dekorációként is megállja a helyét... stb.

Hozzávalók:

Drót, szalvéta, virágbolti körcsomagoló, (végső esetben krepp papír) tapétaragasztó,fonál.

A drótot felébe hajtjuk, majd formánál pl. fakanálra meghajlítjuk a fej részt. Kissé összesodorjuk, hogy elkészüljön a nyak. Majd a kezek végül a lábak. A drót végét visszahajtjuk, így nem csak a hegyes vége tűnik el, hanem a balett cipőhatás is elkészül. A fejrészhez már ekkor érdemes fonalat köti,  hogy az akasztó készen legyen ne utólag  kelljen a fejet kilyukasztani ezért. (Fontos a helyes arány! A  fenti képen a kezek túl rövidek! Így nem rajzolható hitelesen és bizonyos mozgások, mint pl. a fej fölé tartott  kéz is torz! )

A forma befedésére a legegyszerűbb módszer a csíkokra vágott szalvétával (száraz állapotban spirálisan feltekerni). A  lusta kéz tart a dolgozó pedig teker. A vékony drót tartása nem működik marokra fogva, de két ujj közül is kifordul, hiszen nagyon vékony, de hamar ráéreznek a három ujj ujjbegyének fontosságára és annak használatára. Persze a papírt sem lehet csak háromujjas fogással feltekerni. Így a gyerek nem csak a háromujjas fogást gyakorolja, hanem az arányos tekerést (ha nem arányosan halad a spirállal egyik helyen vastagabb, míg a másikon vékonyabb lesz a balerina keze/lába). És az is szót érdemel, hogy, ha a szalvétacsík lazán van tartva és tekerve a drótról lecsúszik, ha viszont túl erősen értelemszerűen elszakad. De nem kell aggódni a gyerekek (még, azok is, akik a ceruzát rosszul fogják) ezt  egészen biztos, hogy jól fogják tartani, csinálni igen hamar!

Amikor teljesen be van fedve érdemes még így szárazon a feltekerés irányában még egyszer megsodorni, majd tapétaragasztóval  végig az egész testet átitatva rögzíteni. Finoman, még is határozottan kell a feltekerésre, és rögzítésre figyelmet fordítani, mert bár a papír a dróthoz nem ragad még is nagyon stabil vázat lehet készíteni.  Megvárjuk, amíg megszárad majd jöhet az öltöztetés. Erre a legalkalmasabb a virágbolti körcsomagoló. Nem fog  és jóval keményebb, mint a krepp papír ezért nem csak a tartása szebb a tartóssága is jóval ígéretesebb. Hónaljtól derékig felragasztjuk, majd újabb száradás után a szoknya alsó részén a redőket kihúzzuk, hogy loknis legyen.

A különbség szemmel látható! A fenti kék ruhás balerinák szoknyája krepp papírból készültek, míg a lenti sárga szoknyás a virágbolti csomagolóból.

Tökéletes száradás után tartós játéka lehet a gyerekeknek bábozáshoz, de kiváló segédeszköz, ha nem csak pálcika, hanem mozgó embert akar rajzolni!

Nagyon kellemes foglalatosság hűvös őszi hétvégékre (akár már az egészen kicsiknek is) az ujjbábok készítése papírból.

Nem kell hozzá más csak egy sörpapír, karton, vagy, ha nincs, más megteszi egy szétvágott cipős doboz is.  

A kartont osszuk fel 7 x 10 centiméteres részekre, majd rajzoljuk meg a kedvenc figurákat. 

Vagy egy mese is adhatja az ötletet.

Kiváló lehetőséget kínál a bábozás arra is, hogy, ha a gyereket és mindennapjait jelenítjük meg a figurákkal és a bábozás során játszva figyelmeztetjük a szabályok pontosabb betartására, viselkedésre, emberi kapcsolatokra, bátorításra stb.

Hogy a bábok elkészítése ne legyen túl nagy feladat előrajzoltam 49 darabot, hátha ötletet ad. (Bábok mérete 7x10 cm.) Így nincs más hátra, mint nyomtatni, sörpapírra felragasztani tapétaragasztóval majd száradás után kifesteni. Két lyukat vágni rá és indulhat is a móka. 

Kiváló élmény és tanulság, ha egyszer a gyerek bábozik a felnőttnek, majd a fordítva. 

Nem kizárt, hogy lesznek meglepetések!