Hozzávalók: Nescafé, víz.

Fontos: A kávékép száradás után selyemfényű lesz és ragadhat azokon a részeken, ahol több lett felhordva belőle. Ezért, ha nem tesszük üveg alá nem keretezzük azonnal, hanem mappába tesszük, tegyünk rá műanyag lapot, zacskót, hogy ne ragadhasson össze semmivel!

Elkészítés módja: Aki egyszer kipróbálja, imádni fogja! Két kicsi tégelyt, kupakot, tojástartót tegyünk magunk mellé. Mindkettőbe tegyünk egy kávéskanál Nescafét. Az egyikbe rakjunk egy kávéskanál vizet a másikba hármat. Így lesz gyakorlatilag két színárnyalatunk. Bármilyen papírra lehet vele dolgozni, akár még géppapírra is. Nem hullámosodik meg alatta. Minimum két ecsetet használjunk. Egy tűecsetet és egy vastagabb puhát. Ecsetmosásra pedig nincs szükség csak a munka végén!  Ha egészen kicsi gyerekekkel dolgozunk a már említett módszerrel előnyomtathatunk nekik képet.

Nem feltétlenül mesefigura illik ehhez a technikához, hiszen itt már könnyedén megvalósulhat a térhatás ábrázolása is. A képet eredeti verzióba is nyomtassuk ki, hogy a gyerekeknek legyen mintájuk arról, hogyan is néz ki élesen, (de akár ki is lehet menni az adott épülethez).

A megfestendőt pedig természetesen most is a végletekig le kell halványítani, hogy éppen csak, látszódjanak a kontúrok és az árnyékra utaló sötét foltok.

A tűecsettel először a sötétebb kávéfestékünkkel rajzoltassuk meg a körvonalakat. Ahol sötétebb apró részek vannak, mint pl. a fenti képen a templom ablakai ott száradás után még egyszer fessék át. Utána jöhet a vastag ecset a nagyobb árnyékos részek megfestésére. Értelemszerűen a világos részek fehéren maradnak. Már ekkor is látványos a kép, de, ha a sötétebb részeket még egyszer átfestjük a hígabb, világosabb kávénkkal már tökéletes képet kapunk, hiszen így egy harmadik árnyalat is életet kap.

És láss csodát! Egy óvodás is tud festeni akár egy templomot?

Mivel az épületek festésekor síkfelületeket jelenítünk meg és a fény egészen másképp mozog rajta, mint mondjuk egy lovon, vagy az emberi testen érdemes ezt a két témát is elő venni, csak fordítva.

Míg az épületnél a háttér fehér volt és az épületet festettük, most fessük a hátteret és a figurán csupán az árnyékos részt.

A tűecsettel és a sűrűbb, sötétebb kávénkkal fessük meg a körvonalat, majd a hátteret. Utána jöhet a ló testén megjelenő árnyékok festése végül ismét tűecset sötét kávéfesték és a kantár is életre kel. Utolsó simításként tűecsettel a kantár a szem körüli rész árnyékolásával be is fejeződött a munkánk.

A kirakati babákkal már kicsit nehezebb a helyzet, hiszen az emberi test csodálatos dimbes - dombos formával van megáldva, de ez sem szokott ijesztő feladat lenni, inkább a kuncogás, hogy „Nini, kint a cici!” - hangzik, mint sem az, hogy nem tudják megcsinálni. De senki ne gondolja, hogy nem lehet ezt tovább fokozni.

Ismét előkerülhet a saját portré és garantált a siker, hiszen a technika ismert a saját képét meg mindenki szereti!

Érdemes a hátteret legyen az eredetileg bármilyen a sötétebb kávával először megfesteni, mert akkor a kisebb gyerekek is jobban látják arcuk sötétebb részeit, így, ha a világosabb kávéval megfestik azt jobban látják a leendő végeredményt.

Amikor már úgy érzik, hogy ismerik az kávét, mint festő anyagot, biztonsággal használják nem csak az ecseteket, hanem a téma is megszületik a fejükbe már nem szükséges az előnyomott kép, mint mankó, hiszen már maguk is el tudják készíteni a saját képüket.

A nagyobbak már nem csak előrajzolnak, már nem szoktak ennyivel megelégedni! Ők két, vagy akár három árnyalattal érik el a számukra tökélet képet. Itt már felfedezhető, hogy ki az, aki nem csak ügyes kezű, hanem tehetséges is. Kiváló ajándék, de úgy tudom, a gyerekek többsége előbb-utóbb visszacsempészi valamiért a saját szobájába ezeket a képeket. Vajon miért?

A papír, a víz, ecset, és némi kávé nem okoz családi botrányt, ha a gyerek titokban elő veszi és alkotni kezd. Szívmelengető anyák napi ajándék készíthető ezzel  technikával, mely egészen biztos, hogy keretet  kap.

És mivel a technika igen könnyű a téma választás is teljes lehet. Így pedig a szárnyalást akár az egekig érhet. a gyerekek pedig egyre bátrabban válogatnak a témák között.. 

Amikor ezt a technikát és alapanyagot kipróbáltam egészen kicsiknél, nagyoknál,  idősekkel, fogyatékkal élőkkel, művészekkel, nem maradt más hátra, mint egy nagy tábor igen sok lakójával teszteltetni. Kíváncsi voltam arra, hogy akkor, amikor vízfesték, tempera, kréta bőséggel rendelkezésre áll vajon a kávé,  mint festék le tudja e győzni a már jól ismert és rendszeresen használt festékeket, ha úgy tetszik a biztonságot oda adják e egy bizonytalan, ismeretlenért?.

Elkezdtem festeni az udvaron. Jött egy gyerek, majd kettő, és utána igen sok...

Bár az iskolából jól ismert festékek is ki voltak készítve amikor meglátták, amit festek ők is ki akarták próbálni. Egyik percről a másikra az udvar, később a terem már kávé illattal, rengeteg gyerekkel és egyre több szebbnél szebb rajzzal megtelt. És hogy az illat, vagy a látvány hozta be a tanárokat nem tudni, de tény a felnőttek érdeklődése, sikerélménye legalább olyan intenzív volt,  mint a gyerekeké!

... és igen! A kávé, mint festék nyert! Nem győztem vásárolni, mert a kipróbálástól kezdve többé nem kellett senkinek a többi festék!

... és azon a nyáron hetente váltott gyereksereg egy hónapig kávéval festett...

A kávé népszerűségét kihasználva gondoltam készítsünk akkor egy közös munkát. Rajzoltam egy játékmezőt.

A gyerekek nagyon hamar megszeretik a kávéval festést. Kedvelik az illatát, de legjobban azért mászik a szívükbe, mert mindenki kivétel nélkül sikeres munkát hoz létre. Egész egyszerűen azért, mert nem lehet elrontani. Ha valami hibásra sikeredik a következő sorral, amikor ráfestenek már ki is javították és egyáltalán nem baj, hogy a halvány hibás ecsetvonás ott marad. Az egész látvány olyan, mint egy kissé elmosódott régi fotó.  Ez a kávékép varázsa! Nem lehet hibázni vele és valljuk be a legtöbb próbálkozása az embernek azért lesz feladva, mert úgy érzik javítani már esélytelen. Ha a kicsik olyan anyaggal, lehetőségekkel ismerkednek meg, amibe elsőre sikeresek tudnak lenni, vagy az általuk észre vett hibák javíthatók, nem csodálkozhatunk rajta, hogy megkedvelik azt! Érdemes ilyenkor egy közös munkára ösztönözni őket. Egy karton szélére vonalzó szélességbe rajzoljunk játékmezőt, majd osszuk fel a lapot annyi részre, ahány gyerek fog dolgozni rajta. Mindenki választ egy részt és oda festhet szabadon választott témában bármit. Ahány gyerek van annyi „akadálynégyzetet „ jelöljünk meg. Minden gyerek mondjon egy ötletet, hogy mi történjen akkor, ha valaki arra a helyre lép. Történhet pozitív, mint pl. dobj még egyet, de negatív is lehetséges. Nagyon kreatívak. Volt olyan, aki azt mondta, hogy fonja be a haját a mellette ülőnek az, aki oda lép. Mikor megkérdeztem, hogy és mi a helyzet akkor, ha fiú ül mellette azt válaszolta: „ Akkor, ha nem tudja megcsinálni lépjen vissza a starthoz.” És igen! Be kell vallani, hogy sokkal élvezetesebb, izgalmasabb ez a társasjáték, mint azok, amelyeket a boltban lehet megvásárolni! Hogy miért? Mert sokkal nagyobb ezért egy játék tovább tart, mint a hagyományos játékoknál. 

és mert ez olyan, mint ők! A sajátjuk!

Felosztottam annyi cikkre, ahányan voltunk.  Egyet megfestettem és letettem az asztalra. Mindenki azt festett bele, amit akart. Egy kikötés volt csak. A teljes felület legyen megfestve. Ezt igen fontos ösztönzés már a kezdetek kezdetén. Mert a gyerek hajlamos dolgokat elkezdeni és nem befejezni. 

Lettek virágok, szarvas, 

fák, és ismét virág,

... bogarak és napos ég. És a végén lett egy csodaszép saját társasunk! Egy évig , ha már elfáradtak a munkába ez volt a pihentető játék. Bár nem túl kemény papírra készült (műszaki rajzlap) minden játék után egy papírhengerre feltekerték, átgumizták, elpakolták, úgy vigyázták. Hiába, ilyen nagy becsülete van a saját munkának!

Igen ismét sokan azt mondják, hogy szép - szép, de nekem nincs kézügyességem! De van! Ehhez péládul mindenkinek van! Tessék kipróbálni! megéri!

Mint a régi fotók...

Ezt nem csak a gyerekeknek érdemes kipróbálni!

A siker és  kávé, mint festék iránti szerelem garantált!