A mai családok igen nagy hangsúlyt fektetnek (gyakran idejekorán) a gyerekek "mozgásfejlesztésére", (ugráló vár, sport, úszás, tánc, stb.) miközben tömegében megfeledkeznek a kezeik fejlesztéséről. Valójában akkor eszmélnek, amikor elkezdik az iskolát és a problémák lavinaként zuhannak a szülőkre.
Íme, egy lehetőség, amit szinte pénz nélkül otthon a gyerek kezébe adhatunk nem csak, mint fejlesztést, hanem egy élvezetes alkotási lehetőséget, amiből lesz VALAMI, valami egyedi, valami csodás!
Azon pedig végképp ne lepődjünk meg, ha a felnőtt is azon veszi észre magát, hogy ott ül a gyerek mellett és ő is készít egy képet.
Hozzávalók:
- tojáshéj,
- furnér lap, vagy sörpapír, esetleg karton a lényeg, hogy kemény lap legyen,
- technokol ragasztó
- tojásfesték, vagy textilfesték,
- FOGPISZKÁLÓ
Az ünnepek közeledtével mindenki gondba van, hogy mit is vásároljon ajándékként családtagjainak, pedig a megoldás gyakran előttünk hever, hiszen az ünnepi készülődés sütés, főzéssel jár, ami rengeteg háztartási hulladékot hagy maga után. De vajon mind hulladék, vagy esetleg kiváló alapanyag fejlesztéshez, alkotáshoz, újrahasznosításhoz? Nos, a tojás héját egészen biztos, hogy vétek kidobni!
Alaposan meg kell mosni, belsejéből a hártyát ki kell szedni, majd legalább két színt választani és arra befesteni.
Ha két színre festett tojásunk már van, akkor a festetlen tojáshéjakkal együtt már négy színnel dolgozhatunk. (esetünkben lila, zöld, az eredeti bézs és a belseje, ami fehér.) Festés, száradás után apró darabokra törjük.
Hogy mit rakunk ki rajtunk áll. Lehet ez a kedvenc mesefigura, az aktuális ünnephez kapcsolódó kép, de, ha csak a különböző színekkel megtöltjük a felületet csodás dolgok születhetnek akár előrajzolt minta nélkül is.
A lényeg a munka menete! Egy csepp ragasztó a lapra. A dolgozó kézben lévő fogpiszkálót belemártjuk, majd a ragasztós pálcikával megérintjük a kiválasztott tojáshéj darabkát. Így fel tudjuk emelni és a kívánt helyre helyezni. Hogy a ragasztós pálcikáról könnyebben leváljon a darabka a lusta kézben lévő nem ragasztós pálcával segítsünk rá a letételre.
Miben fejleszt ez a feladat? A fogpiszkáló igen vékony és rövid így még a rossz ceruzafogású gyerekek is jól fogják tartani, használni. Mert mind a két kéz használva van, szinkronmozgást igényel a feladat. Mert a mozaik darabkák illesztés és helyre csúsztatásához csuklómozgás szükséges. Mert a vonalon belüli felület megtöltéséhez főleg a széleknél a megfelelő darab kiválasztására van szükség. Mert a színek kiválasztása kreativitást fejleszt. Mert újrahasznosításra ösztönöz. Mert egy szakma alapja is benne van. Mert nyugtat. Sorolhatnám tovább, de nincs értelme, hiszen ezekre gyerek, felnőtt, pedagógus, mindenki rájön, ha akár csak egyszer is kipróbálja!
Nézzünk néhány munkát, amit gyerekek kezdtek el.
Bár a színekkel is nagy a hatás azért van néhány dolog, amire érdemes oda figyelni.
A darabkákat érdemes szorosan egymás mellé helyezni, hogy a fugák egyformák legyenek.
Minden darabot a domború résszel felfelé, vagy, ha úgy tetszik a tojás héjának belsejével lefelé rakunk fel a tökéletes rögzítés miatt és így nem "karcol" egyenletes lesz a felület.
Ha tényleg szépet akarunk, vigyázzunk arra, hogy egymás mellé ne egymásra kerüljenek a darabok.
A kép akkor igazán szép, ha a réseket akár utólag kitöltjük apró darabkákkal.
Fontos a gyerekeket arra tanítani, hogy egy kép csak akkor van készen, ha az egész meg lett töltve. Csak a figura kirakása még nem kész kép!!!
Amikor a teljes felület ki lett rakva bőségesen csorgassunk rá ragasztót és egyenletesen oszlassuk el a teljes felületen.
Ezzel tökéletes a rögzítés.
Ennél sokkal szebb felületet kaphatunk, ha van otthon lakk, vagy lakkspray és azzal kenjük, fújjuk le.
Első munkánál elég, ha maximum 10 x10 centiméteres lapra dolgozunk.
Néhány sablon azoknak, akik szívesen kipróbálnák, de nincs ötletük, hogy mit raknának ki.
Ha magunk készítünk sablont, olyat készítsünk, amelyiknél nagy felület és kevés vonal van. Nagy szemeket rajzoljunk, pl. Számoljunk azzal, hogy mekkora darabkákra törtük a tojáshéjat. Jó munkát!