Kosár.

Lámpa (Ledes égőhöz.)

Ha elő került a lufi és nyilván még van kimaradva tapétaragasztónk és egész, vagy leesett szalvétánk korábbi munkáinkból még véletlenül se menjünk el más feladat irányába, hanem igyekezzünk új lehetőségeket kipróbálni azoknak az alapanyagoknak a felhasználásával, amelyekért már korábban pénzt adtunk. Ez kiváló lehetőség egyrészt arra, hogy több felhasználási módot kipróbáljunk a már meglévő alapanyagokkal, így a gyerekeknek is megtaníthatjuk azt, hogy nem kell a leeső részeket összegyűrni, kidobni, vagy raktározni, hanem először mindig arra koncentráljuk kreativitásunkat, hogy újabb vásárlás nélkül mit tudunk elkészíteni a már meglévőből. A kéz fejlesztésén túl igen jó muníciót adunk ezzel nekik. Gondoljunk csak bele. Egy étteremben megfőznek 100 adag pörköltet. Nem fogy el csak hetven. Nem úgy gondolkodnak, mint a mai ember a mindennapokban, hogy az holnap már úgy sem elég a várható száz főnek ezért kidobjuk, nem is teszik fagyasztóba jövő hétre, és nem követik az eredeti tervek szerinti menüt sem, hanem akkor az adott alapanyagban megkeresik a lehetőséget és másnap babgulyást főznek… Na valami ilyesmit javaslok én is. Csak akkor adjuk a fejünket vásárlásra, ha már tényleg nem lehet az otthon lévő alapanyagokból készíteni semmit.

Szóval:

1.      Ha követtétek a korábbi útmutatásaimat, hogy a legkisebb maradék is raktározandó akkor egészen biztos van tapéta ragasztótok, szalvétátok, lufitok otthon. Fonál is akad, és víz is folyik a csapból.
2.      Akkor nincs más dolgunk, mint ezeket a már jól ismert alapanyagokat összehozni egymással.
3.      Készítsünk tervet, hogy mit is akarunk elkészíteni.
4.      Takarjuk le az asztalt szétvágott kukás zsákkal.
5.      Tegyünk ki például egy műanyag tányért.
6.      Lazítsuk fel a ragasztót némi vízzel.
7.      Széles lapos ecset,
8.      És indulhat a móka!

A lufira készíthetünk tojást, gyümölcsöt, kosarat, de akár emberfejet is szalvétából a cérnatojásnál megismert technikával. 

 A keményre fújt lufit hosszabbra hagyott fonállal szorosra kötjük. Azért kell a hosszúság, hogy könnyebb legyen tartani, amikor fedjük. Minél több a réteg nyilván annál erősebb, tartósabb lesz a végeredmény. Minden réteg között tapétaragasztóval kenjük majd kezünkkel, vagy ecsettel a szokásos módon kivezetjük a levegő buborékokat, hogy a rétegek tökéletesen összeragadjanak. Ha kevés a szalvéta újságpapírral is megoldható, csak azt kb 10x10 centis darabokra vágjuk fel. Ha a szükség így hozza, az utolsó rétegeknél fedjük szalvétával. Érdemes a tányéron végezni a ragasztózást, mert ott könnyebben körbe tudjuk forgatni a feladathoz ugyan is most súlya van a munkánknak ráadásul a szó szoros értelmében. Ha elkészültünk a tökre felvihetjük a szemeket, szájat, denevéreket, vagy a tök redőit. A lényeg, hogy látvány szempontjából teljesen kész legyen. 

Ebben az esetben lehetőleg ne függesztve szárítjuk, mert leszakadhat, a lufi leereszthet! Napon, vagy fűtőtest közelében akár egy nap alatt kész és a lufi ropogó hangot adva elválik a szalvétától. Ekkor a formaként működő lufinkat csumájánál kiszúrjuk, és egész egyszerűen kiemeljük. A halloween már nálunk is ünnep és feladja a leckét a felnőtteknek, hiszen a tökfaragás a kicsiknek még veszélyes lehet. Miért maradnának ki a készülődésből, ha kisebb – nagyobbra fújt lufikkal ők is készíthetnek tököket. Itt egy remek lehetőség! De mivel tartós alkotás könnyedén túl éli az ünnepeket, így akár további funkciót is szánhatunk neki. Lehet töklámpás halloweenre utána persely. (Elemes karácsonyfa izzósor minden égőjére készíthetünk kisebb, nagyobb tököt és kész is különleges lámpásunk! Figyelem! A fenti alkotás nagyon szép, de beltéri, mivel kint levonulhat, megázhat, stb. és akkor azonnal formáját veszíti!

Ha kosarat akarunk készíteni értelemszerűen a lufit csak pocakközépig, fedjük szalvétával. Ebben az esetben már ilyenkor a fület is fel kell dolgozni rá félúton. Azaz, ha hat sort szánunk rá akkor a harmadiknál hosszan a kosár oldalán levezetjük, hogy erős legyen, majd a másik három réteggel tökéletesre rögzítjük. Én a fület, hogy még erősebb legyen sarkánál hajtott szalvétát szárazon megcsavarok, majd az egészet bele lógatom a ragasztóba. Óvatosan kihúzom markommal belőle a felesleget úgy, hogy hengeres formáját ne veszítse el. 

A dekorálást, ami lehetséges például a papírrózsákkal is az elkészült, de még nedves kosárra vigyük fel. Tökéletes száradás után a lufi leválik a szalvétáról és nem marad más dolgunk, mint használni! 

Amikor ilyen „maszkos” feladatba kezdünk praktikus egyszerre több lufira rádolgozni. Ha meg még mondjuk a karácsony, vagy húsvét is közeleg, nem szabad kihagyni azt a lehetőséget, aminek kivétel nélkül minden gyerek örül. A lufi száját kifeszítjük (lehet például egy kis üdítős flakonnal, amit felébe vágunk, és így mint egy tölcsért készítünk belőle) Tele töltjük csomagolt cukorkával és a lufinkat így fújjuk fel, majd így készítünk hímes tojást, karácsonyra epret. A továbbiakban a fenti munkamenetet használjuk. Száradás után lufi kiszúr, a cukorkák pedig megtöltik a már zárt formát, aminek kicsi szája csak módjával adagolják az édességet! 

De a mikulás feje is könnyedén megvalósítható. A siker pedig egészen biztos, hogy nem marad el! Bár ezek a feladatok a gyerekek kézügyességének fejlesztésére, kreativitásuk inspirálására jöttek létre tapasztalatból mondom, hogy a felnőtteknek is kiváló szórakozást, sok örömet és használható tárgyat adhat és ez még nekik is nagyon tetszik! Amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy kivétel nélkül minden egyes alkalommal, amikor valamelyik bevásárló központban vagyok ilyen és hasonló foglalkozásokon a szülőket folyamatosan meg kell kérni, hogy adják vissza a gyerekeknek a feladatot, mert ők is mindig kedvet kapnak! Vagy más az ok, hogy kiveszik a gyerekek kezéből a munkát? Na még erről is beszélünk!

És, hogy még tovább fokozzam!

Tojás csipkéből

Hozzávalók: Lufi, csipke, tapétaragasztó, cérna.

Fontos: Itt is praktikus cérnából készített csipkét választani, de elkészíthető pl. műszálas függönydarabokból is, csak számoljunk azzal, hogy míg az előzőből a tapétaragasztóval történő beitatás után kemény tartós tojásunk lesz a műszálas csak függesztve és cérnával áthálózva tartja meg hosszan formáját, mert nem képes a vízzel hígított ragasztót beszívni. Mindig függesztve szárítsuk, mert formáját veszítheti. A ragasztós csipkétől súlya van és elbillenhet, így pedig egyáltalán nem biztos, hogy ott lesz az alja, ahol kellene. Ördögi kör. Ha függesztjük leszakadhat, ha nem meg a formáját veszíti. Bármelyik rizikós, de azt kell választani, amelyik forma éppen kell.

Elkészítés módja: Legolcsóbb és legkönnyebben elérhető egy régi függöny, amiből ráadásul sok tojás készíthető el. Fújjuk fel a lufikat húsz, harminc centiméter átmérőjűekre. (Érdemes többet, mert akkor egy előpakolással ragasztó bekeverésével akár több lehetőséget is ki tudunk próbálni.) A függönyt összevághatjuk kb. 10 centiméteres négyzetekre, de a minta a virág, levél vonalát követve is előkészíthetünk kisebb darabokat. A lényeg, hogy legyen annyi anyagunk elővágva, amennyivel be tudjuk fedni az egész lufit úgy, hogy a szélek legalább egy centis takarásba legyenek.  (A lufi szájánál hagyjunk egy kis rést, hogy száradás után legyen lehetőségünk hol kivenni azt!) Ha a teljes felület csipkés cérnával a már ismert módon hálózzuk be az egész tojást. Ezzel plusz biztonságot teremtünk, mert a műszálas csipkét nem csak az egy centis illesztések, hanem a ragasztót teljesen beszívó cérna is tartja. A tökéletes száradás után, amikor már a lufi egyedül halk recsegő hanggal levált a csipkénkről kiengedjük belőle a levegőt és kivesszük. Átköthetjük széles szalaggal, ezzel eltüntethetjük a tetején lévő lyukat, de megtehetjük ezt a már jól ismert díszítésekkel is. Ez a tojás is dekorálható kívülről virágokkal, kiscsirkékkel, kismadarakkal, de további dekoráció nélkül is különleges szép látvány.  Ha cérnacsipkét sikerült beszereznünk, könnyű a dolgunk, hiszen akár két kör alakú csipkével befedhető az egész formánk. Tehetjük fentre és lentre, de, ha oldalról találkoznak is szép. A fedés itt is fontos. Akkor sincs gond, ha négyzet alakú. Nem szükséges elvágnunk, elég, ha a közepébe ültetjük, majd a négy sarkát felsimítjuk az oldalára. Majd a lufit megfordítjuk, és úgy tesszük a csipkénk közepére a négy sarkot ismét feldolgozva a még hiányzó részekre. A szélek fedése fontos, de ha kívülről is alaposan átitatjuk ragasztóval száradás után egy kemény erős tojásunk lesz anélkül, hogy cérnával „biztonsági hálózást” tennénk rá.. Ha felébe elvágjuk szép lámpa búra, de ha a kimaradt anyagokat egy öt centiméterszer negyven centis csíkba lerakjuk, és ragasztóval rögzítjük száradás után a fél tojás füleként kosárka is készíthető belőle. Ha valamelyik lufi esetleg leeresztene, és még nedves a külseje próbát tehetünk a megmentésre! Itt garantáltabb a siker, mint a cérnásnál- Óvatosan távolítsuk el a belsejéből és levegőbe lógatva egy újat fújjunk bele.

Ezt a technikát ünnepekre elő venni szinte kötelező. Gyönyörű különleges csipke karácsonyfa díszek, gömbök készíthetők így! Még az óvodások is el tudják készíteni!

Miért jó lufira dolgozni?

A felfújt lufi finom munkát igényel. Képes nem csak kipukkanni, munka közben gurul, ide-oda a ragasztótól pedig csúszik. Mivel nem csak ecsettel dolgozunk, hanem a kezünkkel is finoman kell simogatni, a széleket igazgatni. A tenyér és az újak körbe ölelik munka közben az íves felületet így biztosítva az illesztések tökéletes összeragadását a levegő kivezetését. Gyakorlatilag minden ujj akár külön- külön is dolgozik. Még a felnőttnek is oda kell figyelni, nem, hogy a gyereknek. Tapasztalataim szerint a végeredmény okozta örömön, a tuti sikerélményen túl azért jó a feladatsorban éppen itt elő venni ezt a munkát, mert itt remekül megtanulható az ecset helyes használata, ami később, amikor már képeket is festünk, nagy hasznunkra lehet! Az ecsetet „az íves felületen „táncoltatjuk. Oda – vissza. Egyszer az egyik oldalával húzzuk végig, majd a másik oldalából is rávisszük a ragasztót a munkánkra a vissza úton. Így a szőrök szépen egymással párhuzamosan teszik a dolgukat, miközben már nem csak az ujjak, hanem a kéz és főként a csukló is mozog ide – oda… És igen fontos, hogy sorba menjünk! Ne rajzoltassuk, festessük a gyereket csak akkor, amikor készen áll rá a keze és a kreativitása is. Nem is értem, hogy mit várunk el tőlük! Ha a lábukat nem kényszerítjük 4 - 5 évesen szalon táncra, vagy autó vezetésre kezeiktől  miért várunk idő előtt  koordinált mozgást, pontos vonalvezetést, tervezett és megvalósított alkotást. Én úgy vélem, nem rajzoltatni, hanem kezeiket tornáztatni, munkára szoktatni, önbizalmat építeni kell, ami felgyorsítja majd a rajz, festés, írás készség kialakulását.Azt viszont már 3 - 4 éves kortól kell kezdeni! És e blogban megmutatom, hogy ez a korosztály mire képes, ha jó sorrendet mutatunk meg nekik! Amit mi sem bizonyít jobban, hogy a fotókon lévő alkotások jelentős részét éppen az a korosztály készítette!