11. Festés fehéren - feketén foltban.

Hozzávalók: Nyomtatópapír, fekete akril (a cicákhoz fotópapír).

Fontos: Nyomtatópapírra csak akrillal festessünk, mert más festéktől meghullámosodik a papír.

Amikor a gyerek már érdeklődik a képek készítése iránt először ecsettel próbálkozzunk még akkor is, ha több vele a maszat, mint ceruzával, mert, ha az ecsetet már „táncoltatva” tudja használni a ceruzával is szebb lesz a munkája.

Miért? Mert a kisgyerek keze, ujjai még „merevek”. A ceruza pedig kemény. Ahhoz, hogy képe szép legyen egyenletes nyomásra, vonalvezetésre, a színezésnél a vonalak egymás melletti párhozamos vezetésének képességére lenne szükség. Ez pedig az óvodásoknál, de gyakran még a kisiskolásoknál sincs meg. Ha viszont festetjük, akkor pl. tűecsettel előrajzolhatja, majd egy vastagabbal kifestheti munkáját. A szőrvezetés egy sokkal finomabb munkára szoktatja a kezüket, így, ha később ceruzát fognak sem nyomják túlzottan a papírhoz azt, ami nem csak a rajzolásnál, hanem az írásnál is nagy előny lesz a számukra.

 Amikor a gyerekek kezébe ecsetet adunk érdemes már az elején megtanítani őket arra, hogy kivétel nélkül mindig vegyenek fel köpenyt. Ez a „védőruha” elengedhetetlen része a munkának. Nem csak azért, mert így nem lesz festékes, hanem azért is, mert nem arra kell figyelnie, hogy bele lóg e a munkájába, hanem dolgozhat nyugodtan. A szárnyaló alkotás feltétele a zavaró tényezők kizárása! Köpeny könnyedén készíthető egy kukás zsákból, aminek kivágjuk a nyak és új részét. Az is már pici korban meg kell tanítani, hogy ecsetet maximum a szőrzet feléig mártjuk festékbe. Erre úgy szoktathatjuk őket legkönnyebben, ha csak egy egészen kicsi festéket teszünk először üdítős kupakba később pl. spray kupakba, vagy műanyag tojástartóba stb.

Az ecsetfogás alaphelyzetben megegyezik a ceruzafogással, tehát a fém burkolatnál fogjuk három ujjunk begyével, de nyugodtan lehet a szárvégen is fogni például, ha a kép nem asztalon, hanem állványon van, de nyilván ez nem a négy évesek feladatköre. Egyébként az ecsetet vékonysága miatt előfordul, hogy még azok is jól fogják, akik a ceruzát nem. Meg kell mutatni az „ablaktörlő” festést, akár szivárvány festésével. (Kicsit rányomjuk az ecsetet a papírra, amikor is a szőre legyező formába szétnyílik. Majd balról jobbra ezt a nyomáserősséget megtartva egy azonos vastagságú sávot tudunk festeni. Majd felemeljük az ecsetet és ugyan akkora ecsetnyomással az előző sáv mellett vissza jobbról balra is húzunk egy sávot.) Ez az oda vissza játék, az ecset táncoltatása ellazítja és megmutatja a csukló rugalmas használatát az ecsetnél praktikus nyomáserősséget számukra. A jobbról balra játék után próbálkozhatunk a fel, le sávok megfestésével is, hogy ezzel egy más irányú csukló és ecsetmozgást is begyakorolhassunk. Ugyan ezt tegyük meg a tűecsettel is, hiszen azzal a vékony előrajzoló vonalakat tudjuk majd előkészíteni. Ezzel az eszközzel a cél az, hogy a gyerekek minél vékonyabb és azonos vastagságú vonalakat legyenek képesek festeni. Ebben az esetben az a fontos, hogy éppen csak, hogy az ecset hozzá érjen a papírhoz és a vonalvezetésben legyen lendület.

Fontos az oda vissza mozdulat, hogy a szőrök mindig egymás mellett mozogjanak, mert csak akkor lehet kifesteni egy előrajzolt motívumot vonalon belül, ha a gyerekek képesek biztonsággal irányítani az eszközüket. Mivel az A4-es méretet használják, gyerekeknél általában festés előtt gyakorlás képen vízzel ki lehet próbálni, hogy hol kell fogni, mennyire érdemes festékbe mártani milyen méretű és puhaságú ecsettel jó az adott feladatnál dolgozni és azt is, hogyan kell a kisujjal kitámasztani a kezüket, ha nem érik át a papírt úgy, hogy kéz élük ne érjen bele. Mind ez azért fontos, mert egy kis vízzel való gyakorlással kikerülhetjük a sikertelenségeket. (Azok a gyerekek, akik a blogban szereplő korábbi feladatokat már végig csinálták könnyebb helyzetbe vannak, hiszen a tapétaragasztót széles lapos ecsettel kell felhordani, így ott az íves felület és az eszköz „kiköveteli” magának, hogy hogyan kell az oda vissza mozdulatot a kéznek megtenni.)

Magyon fontos már az első alkalommal elmondani, megmutatni, hogy az ecsetet ne mártsák a vízbe csak a feladat végén, (színváltásnál) mosásra. Az ecsetmosás a tálba körkörös mozgással történjen, hogy a szőrök ott is egy irányba legyenek, mert úgy nem törnek. A festékek többsége optimális sűrűségű, hígítást nem igényel. Éppen ezért, ha gyakran vízbe mártogatják az ecsetet, majd a festékbe túlhígulhat az. A kimosott ecsetet - fessünk bármivel - mindig töröljük szárazra ronggyal! Nem csak azért, hogy mosás után ne hígítsuk túl a festéket az ecsetben maradt vízzel, hanem azért is, hogy az esetleges nem tökéletes mosás miatt benne maradó festéket is kitöröljük. A gyerekek különösebb magyarázat nélkül csupán egy rongy asztalra helyezésével pillanatok alatt megtanulják, hogy mikor mossák jól ki az ecsetet és munkájukban is eredményesebbek lesznek, mivel így kikerülik a színek nem kívánt keveredését.

Sokat segíthet, ha már az elején azzal az információval is segítjük őket, hogy fessenek sorba. Elsősorban ez a kifestők, előrajzolt munkáknál érvényes. Fentről lefelé, vagy balról jobbra (balkezesek értelemszerűen fordítva) haladva!

Elkészítés módja:

Az én programom szerint most jött el az ideje annak, hogy egy kicsit fessünk, rajzoljunk. A tapétaragasztó széles ecsettel történő felhordásával a csukló és az ujjak egy bizonyos mozgásra rugalmassá váltak és mivel a gyerekek nem szívesen veszik, ha az ecset a ragasztótól csúszik, mászik, kezükbe hamar ráéreznek arra is, hogy mennyire mártsák be ahhoz, hogy a kezük ne legyen ragasztós. Így a festésnél már némi kellemetlenségtől és rossz eszközhasználattól mentesülve léphetünk tovább egy következő nehézségi fokra.  De nem a megszokott módon, hanem egy kicsit másképpen.  Csupán egy színnel. Fehér papírom feketével, fekete papíron fehérrel teszteljük, hogy a gyerekek keze mennyire lazult be.

Foltkép készítéséhez remek fotókat találhatunk az interneten fekete fehérben, amelyek színét szinte teljesen elhalványítva kinyomtathatjuk, majd a gyerekekkel azt megfestethetjük.

Mivel ezt a feladatot pl. egy Chaplin film megnézése után szoktam feladni, óriási élmény számukra, hogy képesek a feladat megoldására és mindenkinek van egy saját Chaplin bácsija.

Ha ez a feladat és a sikerélmény is meg van érdemes a technika további használata, mint például a hat az egyben állatok képének elkészítése, ami már nem csak annyi feladat, hogy a vonalon belül maradva fessék be a felületet feketére, hanem egyfajta logikai feladat is, hiszen az egymáson lévő állatok csak akkor rajzolódnak ki, ha követik hiba nélkül az egyik fekete, a másik fehér elvét.

Ha ez elkészült újra elkészíttethetjük velük a képet, csak megfordítva, amelyik állat az előbb fekete volt, most legyen fehér.

Nagyon kedvelik a pepita ruhás bohócot is fekete-fehérrel festeni. Kiváló átmentet lehet ez kép, hiszen itt már a térhatás is jelentőséget kap. A fekete-fehér képek oly látványosak, hogy már a négy évesek munkáit is érdemes bekeretezve falra tenni! És ebbe a programba ez a csoda! Ha felnőtt eszközöket, jó alapanyagokat, jó sorrendbe, változatosan kapnak feladatokat korukat meghazudtolót alkotnak! Amik használható, kitehető tárgyak lehetnek nem úgy, mint a rajz hátán rajz a hűtőkön, de csak azért, mert a gyerek készítette. Ezek a munkák főhelyet érdemelnek a lakásba! Az első fekete – fehér próbálkozásnál mindenki szembesül azzal, hogy a gyerek teljesen rálelkesedik a feladatra. Ezt a lelkesedést gyorsan ráfordíthatjuk további fejlődésére.

Fekete fotópapírból vágassunk ki macskákat. A cicák játékos mozdulatai tetszeni fognak nekik még akkor is, ha nem sikerül túl szabályosra a vonalkövetés. Ragasszák fel fehér lapra, majd fordítva. És, ha már minden gyereknek van fekete macskája érdemes a „Fekete macska” párosító kártyát elő venni. Most egészen biztos nem fakad sírva az, akinél a végén marad a fekete macska!

De legalább ennyire élvezetes feladat, ha a gyerekek saját portréját nyomtatjuk ki és tesszük eléjük azzal a feladattal, hogy csak a sötét részeket fessék meg fehér papírra, vagy fotópapírra csak a fényes részeket. Érdekes eredmények szoktak születni. Akár még a gyermek értékrendje, jelleme is kiolvasható az önarcképből. Ezek a képek különlegesség a számukra, hiszen el nem képzelhették magukról, hogy ezt is képesek megoldani. Természetesen a fedő festékkel önarcképet készíteni nekik még akkora feladat, mint, ha azt várnánk el, hogy férfikerékpáron menjenek el az utca végéig ezért célra vezetőbb, ha lazúrossal próbálkozunk (Nescafé). A saját portrét még néhányszor el fogjuk készíteni. Remek teszt a fejlődésükre.

Ha az ecset használat már biztos lehet tesztelni hogyan mennek a fenti témák akvarell ceruzával. Előrajzoltatjuk, satíroztatjuk, majd száraz ecsettel összemossuk. (Hajlakkal fixáljuk.) Bizton állíthatom nagy lesz a meglepetés!