63. ABLAKDÍSZ ANYÁKNAPI VERSHEZ
Csörgött a telefonom. Zille hívott a négy éves unokahúgom. "Ildikó! Túró rudi lettem! Nem mehetek, óvodába megyek hozzád!" Április közepén egyre több gyerek lett bárányhimlős őt sem kímélte, így lett a miénk közel egy hét. Természetes most sem maradhatott ki az alkotás, hiszen a bárányhimlő a gyerek hangulatát, egy cseppet sem rontotta. Nem kellett sokáig azon gondolkodni, hogy mi is készüljön, mert a "helyzet" adta. Egy anyák napi verset tanulgattunk napok óta.
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Már remekül ment a vers, de felmerült benne egy kérdés. Milyen is a napraforgó virága. Mert ismereteiben a napraforgó már létezett, de az egyáltalán nem hasonlított a virágra.
Elő vettünk hát egy színtelen öntapadós tapétát, kezét fogva közösen rajzoltunk rá egy napraforgót és egy napot.
Majd jöhetett a festés egy erős szőrű ecsettel, üvegfestékkel. Azért ilyen ecsetre esett a választás, mert ez nem egyenletesen oszlatta el a festéket a műanyagon, hanem "bordázottan" így könnyedén térhatása lett a munkának. Festés közben tovább tanulgattuk a verset, majd, amikor elkészült félre tettük száradni. Izgatottan várta az eredményt, hogy végre ablakra kerülhessen. Figyelem elterelés, és óvintézkedésként elő vettem a rázókeveréket felajánlottam neki, hogy addig csináljunk arcfestést. Könnyen belement, most igen nagy népszerűségnek örvend ez a modern kori csináljunk álarcot már a gyerekeknek is módszer, amit én a magam részéről nem értékelek, de most kivételesen hasznomra volt.
Elő került hát egy új puha ecset, a rázókeverék és így virágzott ki Zille arca. Az arcfestéstől olyan boldog volt, hogy eszébe sem jutott vakargatni arcát, mint inkább azon aggódott, hogy a sapka nehogy elrontsa.
A napraforgó száradás után ablakra került, amin szépen játszik a fény, ha besüt rajta a nap és már az is tiszta, hogy a szotyi mielőtt a zacskóba került virág közepén csücsült.
