Melyik háztartásba nem fordult még elő, hogy egy cserép, kaspó, tányér eltörött? Még az is előfordul, hogy ez éppen a gyereknek köszönhető. Ilyenkor a dorgálás helyett tanítsuk a gyereket. Hogy mire? Például arra, hogy az élet minden területén előnyös, ha van "B" tervünk. Az eszmeiségen túl pedig ez a kis baleset lehetőséget kínál még arra is, hogy új technika megismertetésével még a sérült tárgyból  is egy egészen újat hozzunk létre.

Mivel a cseréppel való munka egy gyerek számára szinte csak ilyenkor lehetséges ki is kell használni ezt a lehetőséget. A cserépről érdemes tudni, hogy bár igen kemény, törés mentén éles lehet még is könnyen formázható csiszolóvászonnal. Ezt kihasználva nincs is más dolgunk, mint nem csak nézni, látni is. Meglátni a lehetőséget a megmaradt ép részekbe és a csiszolóvásznat egy fa, léc, vagy tenyerünkbe elférő kemény tárgy köré csavarni és az éleket lecsiszolni. Mivel nem igényel fizikai erőt és a fa megvédi a kezünket a sérüléstől ( mind emellett egyenletes felületet ad a csiszolásnak) nyugodtan csinálhatja a gyerek. 

Az élek gyorsan eltűnnek így nem marad más, mint a formai igényünk kielégítése. Valójában szép, ha meghagyjuk a törés ívének egyenetlenségét, de, ha valaki a szimetria híve azt  is könnyedén elérhetjük, mivel a csiszolóvászon alatt úgy viselkedik a cserép,  mint a vaj . 

Amikor elértük a kívánt formát portalanítjuk a cserepünket.Töröljük, mossuk. Majd a külső minta színéhez akril festéket keverünk és az éleket befestjük, mint keretezve ezzel a kaspót.

Száradás után pedig nincs más dolgunk, mint funkciót adni az új lakásdíszünknek.