Hozzávalók: Fotópapír, fehér zselés toll, piros karton, fekete alkoholos filc.

Fontos: Lehet a felnőtt részéről taktikai játék, ha nem a megszokott méretű és arányú papírra dolgoztatjuk a gyereket!

Elkészítés módja: Mindig sarokról indulunk. Kezdhetünk egy negyed ívvel, vagy virágszirommal, bármivel. A lényeg, hogy az ecsethasználatnál már jól megtanult sávszélességet tartsuk be! A folytatás az ívet követve ugyan azoknak a mintáknak az ismétlődés. Ne rajzoltassunk egy centinél magasabb motívumokat az iskolába készülőkkel, iskolásokkal! Ismerős? Igen, igen jól gondolják! Az elsősök éppen ezeket a vonalakat ismételgetik az írás füzetükbe,  csak az nem ennyire látványos élvezetes feladatnak meg főleg nem mondható. Mi lenne, ha a feladatot csipkemintába „zárnánk”? Készségük éppen úgy fejlődik, csak jó kedvvel végzik és gyakorolják a feladatot, mind amellett gyönyörű akár a feketén a fehér, mint, ahogyan piroson a fekete is csodás látvány.

Ha a gyerek keze nehezebben áll rá a feladatra, akkor próbáljuk meg először vastagabb filccel, majd egy következő lapnál vékonyabbal, és végül a legvékonyabbat adjuk a kezére. Lesz három csipkekép a gyerek előtt. És bár tudni fogja, hogy a legvastagabbal készített könnyebb, gyorsabb feladat, de látni fogja, hogy a vékonyabb aprólékosabb a legszebb. Így azzal az eszközzel akarja majd a következő képet elkészíteni. Éppen ezért nem érdemes a gyerekekre ráerőszakolni azt, amit mi már jól tudunk, hanem érdemes hagyni, hogy kipróbálják, és ők maguk döntsék el, hogy érdemes e több energiát-időt fecsérelni egy szebb alkotás elérésének érdekében.

Soha ne nyúljunk bele a munkájukba, mert attól a pillanattól kezdve nem érzik tovább a sajátjuknak. Vegyünk, elő egy másik papírt üljünk le mellé és ott például adhatunk instrukciót arra, hogy a következő sorba kis köröket, a következőbe pedig fecskevonalak legyenek egymás után, ha kifogytak esetleg az ötletekből. Gyakran kell taktikázni, legyen az bármilyen feladat! De, ha úgy kommunikálunk, hogy sikerül kimondatni velük a dolgokat, feladatokat, bölcsességeket a saját kimondott szavuk már szent és sérthetetlen. Tanuljunk meg ügyesen kérdezni. „Szerinted hogy nézne ki a következő sorban sok kis felfordított csészevonal? Nem lesz túl egyhangú, ha a következő sor is csészevonal? Mikor lenne változatosabb, szebb, ha minden sorba más lenne, vagy, ha minden második sor ismétlődne? Ha jól kérdezünk, ki fogják mondani azt, amit hallani akarunk, amit feladatként meg akarunk csináltatni velük, még is egészen más lesz az egész hangulat a munka lendülete. Ha vele mondatjuk ki a választ úgy éli meg, hogy nem feladatot, parancsot kapott, hanem egy választási lehetőséget, sőt saját elképzelés alapján lesz alkotás.

Ez is olyan munka, amely keretezve a lakás dísze lehet, készítse azt akár hány éves gyerek miközben nem tettünk mást csupán nem füzetbe ugyan, de gyakoroltuk az íráshoz!

Ha már biztos kézzel megy a feladat ennek a tudásnak felhasználása több helyen is megtörténhet. Ilyen például a farsangi szemüveg elkészítése. A fotópapír erős, fehérrel csipkézve pedig igen csak hasonlít az eredeti farsangi szemüvegre.