(Karácsonyi mécsestartó)

Nem sok olyan (alap)anyag, eszköz van, amit nem próbáltam még ki, de a sógyurma ezen kevesek közé tartozik, mivel hamarabb kimentem a Körös partra agyagért, mint, hogy elpocsékoljak ételkészítésre alkalmas lisztet. De változnak az idők és az élethelyek is, így ma már elveimet félre téve egyszerűbbnek, elérhetőbbnek és nem utolsó sorban olcsóbbnak tűnt a sógyurma elkészítése.Gyorsan felmentem a internetre keresgélni gondolván az évtizedek alatt kikísérletezett és kipróbált "receptek" tutik.

Tévedtem!

Nem kicsit, nagyot. És a sógyurmák, de még a már kész munkák is a kukában landoltak, mert mind megrepedt és a só is kikristályosodott a felületen. Dühös voltam. Majd, amikor már a sokadik próbálkozás után feladtam elkezdtem egy nagyon egyszerű és igen kézenfekvő dolgot. Gondolkodni! Majd a saját kútfő alapján a saját sógyurmámat elkészíteni. És láss csodát sikerült, kiváló alapanyag született nem csak gyerekek, akár felnőttek, sőt művészek számára is!

Íme a recept, amibe nem fogsz csalódni!

- 2 bögre só,

-3 bögre víz,

-2 bögre liszt,

-1 illóolaj (, de lehet kettő is, sőt, ha nincs otthon illóolaj, akkor kézkrém is használható. )

Elkészítés módja:

1. A két bögre sót és a három bögre vizet össze öntjük és feltesszük a tűzhelyre egy jó nagy lábasba. Forrásig melegítjük. (Az összes só nem fog felolvadni.) 

2. Hozzá öntünk két bögre lisztet és az illóolajat. Kevergessük addig, amíg a massza teljesen leválik az edény oldaláról. Kiöntjük (lehetőleg  a pultra, vagy egy viaszos vászonra, ne a fa gyúródeszkánkra, mert az illó olajat beszívhatja és a későbbi süteményünk átveheti az illatot!)

3. Várjunk egy kicsit, hogy hűljön, majd a tésztagyúrásnál szokásos módon összegyúrjuk.

4. Kezdődhet az alkotás.

Ha a gyerek szobrászkodik nem csak keze lesz ügyesebb, hanem később a festésnél is könnyebben fog térbe "látni, gondolkodni". Ezért bizonyos időnként érdemes ilyen feladatokat adni nekik mielőtt feltétlenül ismertessük velük milyen a homorú és a domború. Már itt rá lehet térni egy lámpa segítségével arra, hogy a domborún megcsillan a fény ezért az világos, a homorú meg sötét. Most még csak kósza információ lehet még is nagy segítségükre lesz a festéskor a térhatás könnyed ábrázolásakor!

A mi sógyurmánk "gumiszerű" remekül lehet dolgozni vele. A formázáshoz használhatunk kávés kanalat, amelynek mind a két vége és mind a két oldala is kiváló segítő eszközünk lehet. Érdemes még magunk mellé készíteni fogpiszkálót is, hogy a "vágásokat" és az apró részeket ki tudjuk dolgozni.

Egészen kicsi gyerekek is képesek komoly munkát végezni. Ezeket a "fejeket" öt éves óvodások készítették. A nőit egy kislány, a férfi fejet egy kisfiú... Nyilván ők még nem ""simogatták" a felületeket a legtökéletesebbre, de valljuk be még ők is különlegeset képesek alkotni jó alapanyagból!

 A száradása lassú. Még fűtési szezonban is kb. három hét. De ez előny is, mert még sokáig hozzá lehet nyúlni, ha szükségét érezzük a javításnak.

Ha kicsi gyerek gyurmázik például egy ilyen arcot FONTOS, hogy legalább akkora (vagy inkább nagyobb) gyurmát biztosítsunk a számára, amekkorát kezeivel (széttárt ujjaival), ha átfog az ujjai ne érjenek össze. Ez azért fontos, mert a gyerek kicsi ujjaival  még ügyesebben dolgozik, mint eszközökkel! Ez a "mérce" pedig éppen akkora, hogy az alkotás legkisebb mélyedését az orrlyukat is meg tudja eszköz nélkül formálni!

Ha a munkánk felülete kezd száradni vizes puha ecsettel vissza tudjuk nedvesíteni mind addig, amíg teljesen el nem készülünk.

Nagyon jó vele dolgozni. Kezünk bőre selymes, illatos lesz.

Nem ragad, nem tapad. A maradék nejlon zacskóba tárolva hidegre téve még sokáig felhasználható.

Tökéletes száradás után az alkotást lakkozhatjuk, de akár festhetjük is. 

Aki már előre tudja mit akar készíteni ételfestéket már az összefőzéskor tehet a masszába.