Semmi különleges, még is többet tanul vele bárki, mint, ha évekig rajzolgatna színessel és festegetne temperával, gombfestékkel. De a felnőttek számára is kiváló lehetőség, hiszen remekül megújítható régi ruhadarabunk!

Hozzávalók batikoláshoz: Textilfesték (por) madzag, üveggolyó, anyag (nem műszálas).

Hozzávalók textilfestéshez: Textilfesték,  textilfilc, anyag (lehet műszálas is).

Gimnazistaként a kollégiumi élet elengedhetetlen része volt, hogy legyen mindenkinek géz szoknyája, mely "elmesélte" gazdájáról mennyire kreatív. Mivel a méterre vásárolható géz anyag meglehetősen átlátszó volt, és annak idején még nem volt divat mindent megmutatni egy sötétebb színt választva megfestettük azt. Batikoltunk. Majd indult a verseny, hogy kié a legszebb mintázatú, ki volt a legkreatívabb. Persze mélyen őriztük a titkot, hogy ki hogyan csinálta, csavarta, hol kötötte, mit kötött bele, ha az övé minősült a legszebbnek. Ma már nem divat a fiatalok számára sem a batikolás, sem a saját készítésű ruha, köszönhetően annak, hogy igen drága a méteráru, a festék és valljuk be őszintén a technika is ismeretlen a többség számára. Mi még is ezzel kezdünk, mert a technikája és anyagismerete miatt fontosnak tartom, hogy a textilfestést ezzel kezdjük, hiszen a gyerekek (is) először dolgoznak anyaggal, és ilyen festékkel. Ahhoz pedig, hogy tovább tudjunk lépni fontos, hogy lépésről - lépésre haladjunk.

 Mire megérkeztek hozzám a gyerekek az anyagok alját felvarrtam és a korcát is elkészítettem. Nem tudták, hogy mi készül, hiszen teljesen megrettentek volna, ha azt mondom nekik, hogy: Nos, gyerekek ma ebből a fehér anyagból lila mintás szoknyát fogunk készíteni. Azonnal jött volna, hogy: de én olyat nem tudok. Így tehát annyi volt a feladva, hogy mindenki fogjon meg egy darab anyagot, és a madzaggal a lehető legerősebben kötözzön bele üveggolyókat. Amikor ezzel elkészültek jött a második instrukció, hogy most szintén a lehető legerősebben kötözzék össze - vissza, ahogyan kedvük tartja. Amikor mindenkinek már egy csomó volt az anyagból megkérdeztem. Biztosan elég szoros minden kötés? Aki úgy érzi, hogy nem az még tud rajta javítani.

Mindenki bólogatott, hogy igen, nagyon jó szoros, meg, hogy ennyi már elég mert elfáradtak a nagy kötözgetésbe.

A bekevert festéket betettem a mosógépbe, majd az anyagokat is. Míg a gép végezte a festést mi nassoltunk. Még mindig nem értették mi is történik, de nem volt túl  sok idejük a gondolkodásra, mert a cukorka sem véletlenül volt ott. Műanyag csomagolásából saslikpálcára megmutattam hogyan lehet virágot készíteni. Nagy lelkesedéssel készítették a virágokat mindaddig, amíg az összes csomagolás el nem fogyott. A gép azonban még mindig nem végzett a festéssel így elő vettünk bevásárló táskákat, amire mindenki azt  festhetett, amit akart.

 A többség virágot festett, hiszen adva volt a téma... Textil filccel előrajzoltak. Textilfestéket közepesen erős szőrű ecsetet használtunk a megfestéshez.

Sikerült, ahogyan sikerült. De ez éppen így volt tervezve, hiszen ez egy tökéletes szintfelmérő a felnőtt, de a gyerek számára is. Láthatják mire képesek saját kútfőből, technikai és egyéb segítség nélkül.

Időközben a mosógép elkészült feladatával. Nem maradt más, mint levenni a madzagokat. És ekkor jött a meglepetés. Egyik gyerek munkáját sem kellett minősíteni. Egyből elkezdték  megbeszélni, hogy: Jaj de szép az a kör neked, azt nagyon erősen kötötted, mert az enyém alig látszik. Meg, hogy: Milyen kár, hogy csak ennyi madzagot kötöttem rá, mert, ha keresztbe is lett volna milyen szép lenne. És így tovább. Majd jött a csapatvezér, aki azt  kérdezte: Nem lehetne egy másikat is készíteni? Mire én azt válaszoltam, hogy : most biztosan nem. A festék elfogyott. Ha valami alkotásba kezdünk tegyük azt a tanácsok megfogadásával, után ellenőrizve, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen. De ezzel a tapasztalattal legközelebb egészen biztos, hogy sokkal szebb munkát fogtok végezni. Kicsit szomorúnak tűntek,  de hamar megvigasztalódtak, amikor száradás után mindenki kapott egy darab  gumit és tűt. Nem értették mi lesz ebből, de senki nem kérdezett csak tágra nyitott szemmel várták az instrukciót. Közöltem, hogy a gumit azon a kis lyukon be kell fűzni körbe vezetni, de úgy, hogy a végén nem csúszhat be a gumi, mert azt össze kell majd varrni. Szerintem még akkor sem tudták, hogy mi készül, de tették a dolgukat a legjobb tudásuk szerint. Mikor körbe ért az első, és össze is varrta a gumit kicsit elegyengettem neki, majd oda adtam, hogy akkor most már felveheti a szoknyáját. Csodálatosak voltak!  Örültek, ujjongtak, majd sopánkodtak, hogy, ha így meg úgy csinálták volna, a kötést, akkor mennyivel szebb lett volna. Az a tapasztalatom, hogy míg az én korosztályom itta a felnőttek szavait a maiak kíváncsiságát, lelkesedését gyakran taktikával lehet csak felcsigázni. De működnek! És nagyon édesek tudnak lenni főleg, ha már megszokták tőlünk, hogy holnap és holnapután és az után sem mondjuk előre, hogy ez lesz, de bízni lehet a felnőttbe, mert olyan feladatot ad, amit meg tudnak csinálni és, ha figyelnek még annál is szebb, jobb lesz, mint, amit a korosztályuk tud. 

Mivel a gyerekeknek már volt egy félsikeres szoknyájuk és egy óvodás szintű rajzzal díszített bevásárló táskájuk eljött az idő, hogy tovább lépjünk. Kivágott mintát ragasztottak egy válltáskára és azt kellett megfesteni. Itt nem kellett gondolkodni a témán, a pontos körvonalon, hiszen mind ez adott volt. Csupán az maradt fontos, hogy megismerjék az anyag és a festék egymásra hatását. Hogy megtanulják mennyi festéket vigyenek fel, mert, ha túl sok volt ide - oda csöpögött, a ráragasztott, mint alá vezette a túlázott textil. Ha túl kevés volt a festék nem lett a minta egyenletes. (Anyag, eszköz, technika ismeret.)

A munkák ismét a megszokott óvodás szintűre sikeredtek. De nem is csoda, hiszen még csak ismerkedtek a másmilyen ecsettel, az ismeretlen anyaggal, festékkel.

Egy következő alkalommal maradva a textilfestésnél párnahuzatot  kaptak, aminek segítségével visszamentünk a kezdetekhez. Feladat: fessenek egy mesefigurát szabadon. Több minta volt előttük papíron. Szeretem, ha a feladat során funkcionális tárgyat kapnak, mert, ha használják azt nap, mint nap látják azt is mit csináltak jól munkájuk során és azzal is tisztába vannak, hogy hol hibáztak. Így legközelebb maguktól javítják ki a korábbi hibákat. (Éppen ezért nem is minősítem a munkát.)

 Még itt is volt elcsöppent festék, de már sokkal jobban sikerült, mint az első bevásárlótáska. A textilfestés tanulgatására kiváló lehetőség a népi motívum. Nem csak a technika megtanulására jó, hanem megismertethetjük tájegységeink őrzött múltját is. Kicsiknél előrajzolva, nagyobbak viszont már könnyedén megbirkóznak ezzel a feladattal is minta után.

 Ovis zsák.

És egyre szebb lesz a festés, egyre kevesebb a hiba.

Következő lépésként próbálkozhatunk íves felületre festéssel is.

Hogy még véletlenül se fusson ki a vonalon kívülre érdemes a legnagyobb szirom közepére próbavonalat húzni. Egyébként a textilfesték elég sűrű ahhoz, hogy ne fusson meg. A fenti munkákon azért történt meg, mert a gyerekek nem csak színváltásnál, állandóan, szinte sportot űznek az ecset vizes tálba mártogatásával. Arra pedig  senki nem figyelt, hogy nem véletlenül van mondogatva, hogy minden ecsetmosás után az ecset szőrét egy törlőruhával szárazra kell törölni. De néhány elfolyik megtanulják!

Ha már jól megy a technikai része a feladatnak, remekül ismerik az eszközöket, anyagokat  lehet a feladatot tovább bonyolítani. Minta rajzolás, majd kifestés úgy, hogy csak három (választott) színt használhatnak, de egymás mellett nem lehet ugyan az a szín.

Ekkor már gyönyörű munkák születnek! Ezek bevásárlótáskák. A nagymamák nagyon szoktak örülni az ilyen ajándékoknak.

Ennyi elő munka elég is. Most már jöhet a nagy feladat. Óriás társasjáték készítése közösen.  Teljesen önálló munka. Mindenki azt fest, amit akar. Egy dologra kell figyelni, hogy a másik  munkájába ne tegyenek kárt. Előrajzolás, az  akadályok közös kitalálása, beírása, majd a választott részekre a festés.

 Száradás után a festéket (az anyag fonákján) egy forró vasalással rögzítettük, majd jöhetett a játék ezzel a csodaszép társasjátékkal!

Mérete miatt kényelmesen körbe lehet ülni, nagyokat lehet gurítani  miközben a legizgalmasabb, ha a másik éppen arra a mezőre lép, amire ő mondta az akadályt. 

Mivel ezzel a technikával minden esetben használati tárgy készült nagy becsbe került a textilfestés, lendületet kapott a sikeres munka. Így jött ötlet legyen az óvodának egy mese háttér a fotózáshoz. Így kezdődött a mi Bogyó és Babóca mesénk. Egy kis segítség majd, 

a tenger állatainak megrajzolása,

a közös festés,

És íme az elkészült munka!

A textilfestés zseniális lehetőség arra, hogy a gyerek számára kedves használati tárgyak készüljenek, de az sem elhanyagolható, hogy ezzel tanulják meg leghamarabb, hogy csak színváltáskor mosunk ecsetet, ecsetmosás után töröljük ronggyal, hogy ne híguljon túl a festék, mert elcseppenhet, vagy megfuthat és sorolhatni lehetne tovább. Ha rajtam múlna bevinném az oktatási rendszerbe, mert ezzel többet tanulnak a gyerekek és hasznosabb dolgokat hoznak létre, mint az óvoda és általános iskola több, mint tíz éve alatt. Szívből ajánlom kipróbálásra otthon, óvodában, iskolában, de alkotó emberek számára is. Hogy miért? Következő blogomban megmutatom!