A műanyag minden napunk részévé vált, így talán logikus, hogy a gyerekekkel ezt az anyagot és a belőle készíthető lehetőségeket is meg kell ismertetni. Mindezen túl nem  elhanyagolható szempont az sem, hogy olcsó.

Számomra igen kedvelt a szúnyogháló, mivel sok hasznos dolog készíthető belőle. Nyilván ahhoz, hogy komolyabb használati tárgyakat készítsünk, először ismerkedni kell ezzel az anyaggal is. A gyerekeknek rajzolunk rá virágot, szirmot. Először csak valami egészen egyszerűt. Majd kapjanak hímző cérnát és  nagy lyukú tompa hegyű tűt. És indulhat a munka. Tűbe fűzés, majd a hímzés. Mivel a mai gyerekek nem valami kitartóak a monoton munkában megeshet, hogy ennek a terítőnek az elkészítése igen hosszú időt fog igénybe venni, még is fontos eleme a fejlesztő feladatsornak. A szúnyogháló félkeménysége és a már meglévő lyukak miatt valójában nem nagy nagy feladat, de különleges látvány érhető el.

Több öltésfajtát megmutathatunk. A szárát például varrhatjuk láncöltéssel.

A hímzéshez nagy segítség  az, hogy ha kiterítik akár minden öltés után simára tudják igazítani, mivel a műanyag kirúgja magát. Ha valaki nincs megelégedve az előző öltéssel könnyegén visszabontható. Amikor a gyerek megismerkedett a tűvel több feladatba bevonható ez az eszköz is, de attól se ijedjünk meg, hogy a varrógép mellé leültessük a gyereket. Legoptimálisabb, ha lábpedálos van otthon, de az sem gond, ha elektromos a varrógép, hiszen az egyetlen félelem, hogy a gyerek erősebben megnyomva a lábpedált megvarrja az ujját kizárt, mivel a duplán fogott műbőr tapad a talphoz így lassú a mozgása a gép alatt. De, ha még így is lenne félszünk, ültessük a gyereket az ölünkbe. és a tűtől távolabbi helyen mutassuk nekik az anyag vezetéséhez szükséges rátartó fogást.

Alapötlet egy gyereknél mindig van, a kivitelezés pedig gépi hímzés, majd a varrással pillanatok alatt elkészíthető.

Ha pedig már elő került a varrógép mi felnőttek se hagyjunk ki egy remek lehetőséget. Van olyan háztartás, ahol több a cipő, mint, amennyi szükséges? Volt már olyan, hogy mindenhol volt, szanaszét a bejárat mellett? Esetleg mindig kevés a cipős szekrény? Vagy a boltiba nem fér be a platformos női cipő és a hosszú szárú csizma? Ha a feltett kérdések közül csak eggyel is találkoztunk már nem szabad kihagyni a lehetőséget, hogy mi magunk készítsünk egy egyszerű megoldást a cipők rendszerezett tárolására.

Hozzávalók: 2 méter szúnyogháló, vagy viaszosvászon.

Három egyenlő részre osztjuk hosszában és elvágjuk. Két részt összevarrunk, így lesz  egy kétméteres és egy négy méter hosszú anyagunk. A széleket beszegjük, illetve a két méteres végét nagy hajtással szegjük. Akkorára, hogy egy egyenes vállfát bele tudjunk majd tenni, ami a felakasztáshoz lesz szükségszerű.

Értelemszerűen a kétméteres az alapunk, a négymétereset  gombostűvel (méréssel) egyenlő részekre osztjuk, (vagy mérés nélkül felezve.) Majd rávarrjuk. Ha elkészültünk nincs más dolgunk, mint a szekrény és a fal közötti alig tíz centis részre végső helyére tegyük, hogy többé ne kelljen hasra esni a bejárati ajtónál a sok cipőbe, még is kéznél legyen mindenkinek az induláskor!  Nekem nagy kedvencem, mert legyen az csizma, vagy 46-os férficipő bármelyik könnyedén elbújtatható benne!

Anyaga miatt pedig (az enyém viaszosvászon) könnyedén tisztítható.