Kenyértésztával a gyurmázás egy életre szóló élmény, hiszen a gyerek keze alatt kenyérré váló tészta már nem csak játék és fejlesztés hanem  egy életképességi "tudomány" amit soha életében nem felejt el. Az illat is benne marad az orrába és nem lesz életében olyan helyzet, amikor eszébe ne jutna, hogy kenyér készülhet otthon is!

És nem is gondolnánk, hogy ezzel az egyszeri alkalommal mekkora biztonságérzetet adhatunk a gyerekeknek. Még is ma a felnőttek hamarabb vesznek gyermekeiknek drága gyurmákat, hagyományosat, vagy levegőn száradót, süthetőt meg  ki tudja még milyet, miközben a legegyszerűbb és állítom leghasznosabb "gyurmát" nem is ismerik! Pedig ez  nem csak ugyan azon fejlesztését adják meg a kis kezeknek, sőt ez még ehető is...

Hozzávalók:

- 1 bögre liszt,

- 1 evőkanál étolaj,

-  1/4 élesztő,

- ízlés szerint só,

- langyos víz, amennyit felvesz.

... és elkezdjük az alapanyagokat szépen összedolgozni. Gyúrjuk, gyúrjuk mindaddig, amíg gombóccá össze nem áll és kezünkről is a legkisebb morzsa el nem tűnik.

Ha ez megtörtént  a felületet meghintjük liszttel és körkörösen mozgatva a tésztánkat, tenyerünk dombocskáit alaposan bele nyomkodva mindaddig gyúrjuk, amíg gyönyörű sima nem lesz a tészta  felülete jelezve ezzel, hogy az alapanyagok kellőképp össze keveredtek.

Nyújtás, vágás, majd egy kis látványelem, pl. fonjuk, hogy sütés után izgalmasabb  kinézetű legyen kenyerünk.

Ha a fonás ügyesen sikeredett és szépen egymáshoz simulnak a  szálak, akkor kenyerünk puha lesz.

Amikor pedig a szálak között rések vannak kissé ropogós lesz.

Amikor ünnep közeledik, készülhet nyuszi, vagy mikulás kenyér, 

Anyák napjára pedig rózsakenyér.

Hiszem, hogy az ünnepi kenyér íze sokkal finomabb, mint, ahogyan az ünnepi hangulat is más, ha a gyerekek is részt vesznek a készülődésbe nem csak aktívan, hanem önállósággal is! Mert a felnőttnek nem az a dolga, hogy mindent megadjon a gyerekeknek, hanem az, hogy mindenre megtanítsa, amitől életképes lesz!