Ha osztályok, nagyobb csoportok már ügyesen tudnak rózsákat készíteni rendezvények, ballagás feliratait is könnyedén megalkothatják papír rózsákból rövid idő alatt lenyűgöző látványt, egyedit és nem utolsó sorban tartósat alkotva. De van valami, ami ennél is többet ér! Dolgozni együtt egy különleges közös célért!

A mérki gyerekek egy táborban rengeteg rózsát készítettek két hét alatt. Ők voltak az elsők, akik a Debreceni Virágkarneválon több mint ezer szalvétából vízzel készített rózsából kirakott nemzeti színű zászlóval vonultak fel. 

Virágkocsit is díszítettek az alapanyagot biztosító szponzor logóját is kirakva.

Lenyűgöző volt a siker!

Később egy másik táborban tovább gondoltuk a benne rejlő lehetőséget.

Először egy egyen fejdísz készült, mert a táborban minden nap "LEG"- et avattunk. Az azon a napon legügyesebb gyereket "megkoronáztuk! A tábor végére mindenki leg lett,hiszen mindenki jó valamiben! Így egyen fejdísszel büszkélkedhetett a csapat. És igen is jó egyformának lenni ilyenkor meg főleg! Közös munka, közös siker, ami csak a miénk!

És a kis, vagy nagy közösség büszkén megmutathatja az eredményt egy egész város, vagy akár az ország előtt, sőt a határainkon túl is. Ezt tették, tehették a mikepércsi gyerekek is, amikor az első gyermek karneválon a nyári táborban készített munkájukkal felvonultak Debrecenben.

Azt hiszen elfogulatlanul mondhatom igen sokat tud adni ez a rózsa. :) De tény éppen ennyi csodára képes más virág is, hiszen a fenti módszerrel gyakorlatilag mindegyik elkészíthető. Bár a rózsa az egyik legnehezebb, hiszen sok sziromból áll, amit ráadásul még be is kell pödörni még is fontos ezzel kezdeni, mert aki ezt meg tanulja egyedül is el tudja készíteni bármelyiket. A rózsa szirmainak széle „öregedéssel” a vízveszteség miatt a természetben is bepödrődik. A szalvétából vízzel készített alkotások így nem csak a látványukkal lehengerlőek, hanem amikor a készítők ujjaik közé veszik a több rétegű papírt és megsodorják, hogy imitálják a természetben lévő rózsa formáját, ujjaikat finom mozgásra kényszerítik, hiszen, ha a pödrés túl erős, a vizes papír elszakad, ha túl finom, nem sodródik oly mértékben egymásra a több réteg, hogy száradás után ne nyíljon ki. Így az anyag és annak állagát megismerve az optimális pödrésre ráérezve a kezek ellazulnak és bár mekkora mennyiség igényes elkészítésére alkalmas. A megfigyelések szerint azokban a táborokban, ahol nagy mennyiségben készítettek gyerekek rózsákat akár egy hét után is látványosan szebben írtak. Fontos, hogy a gyerekek együtt dolgozzanak egy magasabb cél érdekében. Egy rózsa, csak a technika megismerése, sok rózsa viszont csoportkohézió. Amikor sok gyerekkel dolgozunk, nincs szükség arra, hogy mindenkinek legyen ollója, mert az csak „szétszabdalja” a közösséget, mert mindenki kénytelen egyedül dolgozni. Ha minimális eszközt teszünk ki az asztal közepére, amit körbe ülnek egy alkotó órából sokkal magasabb szintre, juttatjuk el őket szavak nélkül, mint egy pszichológiai hátterű neveléssel. Ennek igen jelentős hatása van rájuk, hiszen figyelniük kell egymásra. Ki kell várni, amíg végez a társuk a feladatával. Amíg az eszközre várnak, addig vagy előre dolgoznak azokba a munkarészekbe, amelyeket eszköz nélkül is el tudnak végezni (pl. szirmok pödrése tehát gyakorolnak), vagy figyelik a másik munkáját. Mindegyiknek nevelő, fejlesztő hatása van. Az egyik a türelem a másik a társukra figyelés, de a tanulás egymástól, vagy akár az egymás segítése is automatikusan megtörténik. Ha figyelnek egymásra nagy előny az, hogy, ha ügyes a társuk, akkor ellesik a technikáját, ha meg nem jól csinálja, segítenek neki, mert szavak nélkül is tudják, akkor hamarabb hozzá tudnak jutni az eszközhöz. Lehet először önös célból, segítenek, hiszen ma a gyerekeket pici koruktól ahhoz szoktattuk, hogy boldoguljon egyedül, legyen mindenkinek saját eszköze, de arra is rá jönnek igen hamar, hogy együtt akár nagy mennyiséget is sokkal rövidebb idő alatt képesek elkészíteni. Az egyik táborba az elkészített rózsákból a virágkarneválra készítettünk egy óriási kompozíciót. Mikor elkészültünk kiderült, hogy még egy nagy táblát is vihetnek magukkal, így további rózsákra volt szükség, de erre már nem volt csak négy napunk. Megkérdeztem tőlük, hogy mit gondolnak, el tudjuk e ilyen rövid idő alatt készíteni az ezer rózsát. Mire az egyik kisfiú, aki a legügyesebb volt azt mondta. „Alakítsunk céhet!” Pillanatok alatt ülésrendet állított fel. Elől ültek azok, akik jól tudták a szalvétát beáztatni. (Mindenhol vizes volt, de nem csucsogott,azt a legkönnyebb pödörni.) Utánuk ültette azokat, akik hibátlanul és gyorsan tudták a szirmokat pödörni, majd azok következtek kik a pálcára oly szorosan tudták felsodorni, hogy még véletlenül se esett le róla száradás után. Néhány gyerek kimaradt. Néztem vajon nekik milyen szerepet szánt. „Ti pedig felszúrjátok a hungarocell táblára a kész munkákat, mert ti olyan finoman dolgoztok, hogy egyik se fog megsérülni.” Én magam is megdöbbentem, hogy maguk ráéreztek arra, mindenki jó valamibe, az emberek kiegészítik egymást és, ha ezt még értékelik is a másikba bármire képesek!  Megérezték hogyan tudnak gyorsan határidőre eredményesek, lenni minőségi munkával. Ennyit tud a rózsa, ami nem más csak papír és víz! Akkor még én sem használtam a pszichológiát, csak a gyerekek kézügyességét szándékoztam fejleszteni és egy olyan közös alkotásra ösztönözni őket, mellyel felvonulhattak gyerekekként a Debreceni Virágkarneválon. És ők tanítottak meg valamire! Leginkább arra, hogy kötelességünk mindennel megismertetni, majd engedni kell repülni őket