Unokahúgom elég gyakran van nálam és bár még csak négy éves nem hagyná ki, hogy ittlétekor ne alkossunk valamit. Közben énekelgetünk, beszélgetünk. Elmondja a legújabb óvodában tanult verset és gyakran osztozunk egymással, mert, ha egy szót nem ismer és rosszul tanulja meg erőteljesen ragaszkodik, hozzá nem engedi kijavítani azt. Mikor ez már sokadik alakalommal előfordult elgondolkodtam azon, hogy vajon miért van ez, hiszen, ha visszamegyek az  időbe nekem is és valószínűleg mindenkinek volt ilyen rossz berögződése hallás utáni tanuláskor. Ami, ha jobban bele gondolunk nem is csoda, hiszen a gyerek a szót hallás után megtanulja, de esetenként nincs előtte kép, illat, íz, élmény stb. fogalma sincs arról, hogy mit is jelenthet. Egyik alkalommal elénekeltem neki egy dalt.

Csicseriborsó, bablencse,

Feketeszemű menyecske,

Ne menj haza este,

Mert megdöf a kecske,

Pattantyú.

"Ildikó mi az a csicseriborsó?" - kérdezte. Próbáltam magyarázgatni, majd az interneten megmutatni a képet róla, de hiába bólogatott látszott, hogy nem érti csak annyit, hogy ehető. Hogy is érthette volna, hiszen ma  már nem úgy van, mint régen, hogy "Kislányom hozd ide a babérlevelet a szekrényből!" És a gyerek hozza, mert tudja mi is az, sőt, hogy mibe való, hanem a legfelső polcra pakolunk, mindent nehogy kiborítsák az apróságok. Így "össz-ízeket" ismernek, az ételek részleteit nem. Pedig jó lenne, ha ezt  is megtanulnák esetleg játékosan? Nos, ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk képet fűszerekből, magokból.

Rajzoltam egy napot (vagy lehet hold is) amit két szeretetben összeölelkező cica néz és kipakoltam a konyhaszekrényt.

Vöröslencse, köménymag, mák, rizs. Ezeknek színe lehetőséget kínál arra, hogy legyen hold és fekete éjszaka, vagy vörösen izzó nap és pappal, mint, ahogyan a macskák is több  színűek lehetnek ízlés szerint. A gyerekek nagy érdeklődéssel kóstolgatták ropogtatták miközben megbeszéltük milyen ételeket készítünk ezek felhasználásával.

És elkezdődött a munka. Bentről kifelé haladva technokollal a cicák beragasztózva, majd a felület megszórva.

Fogpiszkálóval vonalon belülre igazgatva. A kis kezek remek edzést kapnak ezzel a feladattal. Szórni három ujjal lehet, a fogpiszkáló pedig olyan vékonyka és rövid, hogy nem lehet rosszul fogni csak is három ujj ujjbegyével. Ezek szerint most is több legyet ütöttünk egy csapásra. Megismertek néhány fűszert, étel alapanyagot, nyersen az ízét, illatát, már tudják, melyik ételekbe tesszük őket. Gyakoroltuk a helyes ceruzafogást és arról nem is beszéltünk, hogy lesz egy kitehető szép kép is, ami egy eddig ismeretlen egészen új technikával készült.

Természetesen nem csak ezekkel lehet dolgozni. Kukorica, búza, bors, fehér mák, lencse, szegfűszeg stb. is remek. Éppen ezért nem kell vásárolni, hanem csak kinyitni a konyhaszekrény ajtaját és azzal dolgozni, ami éppen otthon van. Vagy egyik alkalommal, ezzel, a másikkal meg  azokkal, hogy minél nagyobb legyen az ismeret.

Hogy még is melyikkel a legkönnyebb dolgozni? Nincs rá tökéletes válasz, mert az  apó szeműt nehezebb szórni, de pontosabb  lesz a vonalkövetés. A nagyobb hamarabb fed, gyorsabban elkészül a munka, de a kép közelről "fűrészfogas" vonalat mutatnak.

Egy viszont tagadhatatlan. Ha elkezdődik a munka nincs megállás. Meg  sem fordul a fejükbe, hogy csak a cicákat és a holdat fedjék, nagy lelkesedéssel készül el az egész  kép. Ez sem elhanyagolható, hiszen egy kép csak akkor van kész, amikor az  egész felületet megmunkáltuk. Ezt is érdemes már kicsi korban megtanítani.

Mint, ahogyan azt is, hogy alkotás után nem a felnőttek dolga elpakolni. Eszközök szelektálva vissza a helyére, védő terítő törlése, összehajtása,  majd a köpeny is hajtva kerüljön a szekrénybe. Amíg  pedig szárad a munka jöhet  egy kis játék mondjuk fekete macska párosító kártya.

A tökéletes száradás után keretezés, mert, ha üveg alatt van, a munka nem szóródik és nem is porolódik.

Egy kérdés kipipálva! Most  már csak azt nem tudom, hogy hogyan magyarázzam a "pattantyú"-t...