Bár a műanyag palackkal igen régóta dolgozok több használható és hasznos alkotás született már belőle most bemutatok egy olyat, amire legszívesebben azt írnám: Elrettentő példa kísérletezőknek. Hogy miért? Mert olyan nesze semmi fogd meg jól alkotás, amire ráfecsérlünk sok időt, de teljesen feleslegesen, hiszen csak a fotókon mutatnak jól azon  túl használhatatlanok... Kitartásomnak köszönhetően többféle próbálkozásba is bele kezdtem, de egyik sem nyerte el a tetszésemet még annyira sem, hogy elajándékozzam őket. De mesélek...

Az  úgy volt, hogy szétvágtam többféle flakont. Méretük alapján egyik sem optimális egy felnőtt vagy gyerek csuklójára, de úgy gondoltam, hogy már,  ha fejemben a bogár, hogy karkötő készüljön flakonból nem adjuk fel már az  első lépésnél.

Szétvágtam, majd vasalónál a széleket beforgattam úgy, hogy körkörös mozgással addig forgattam a vasalóhoz nyomva, amíg az szépen be nem forgatta a széleket. Olyat is készítettem elő, amelyiknek a lapját is vasalóhoz forgattam, hogy ne csak  sima felületű karkötő alapom legyen.

Készítettem elő körömlakkot a színezéshez, dekorációs gyöngyöt és kavicsot a díszítéshez és azért, hogy legyen valami súlya, mert önmagában olyan semmi érzés a kézen a túl könnyű karkötő. (Azért technokol mert az színtelen.)

Először ragasztót csurgattam  a karkötő belsejébe és rászórtam  a műanyag kavicsokat.

Ez is elég időigényes, mert meg  kell várni, amíg megszárad, és csak azután lehet tovább forgatva beragasztgatni a következő részt.  (Ha ezt  nem várjuk meg súlyuknál  fogva lepotyognak a kövek.)

Amikor megszárad így néz ki. Szép a fotón, de kézre még így is túl méretes lecsúszik a kézfejre. A Gyöngyök kövek a mozgástól meglazulhatnak, kieshetnek.

Gondoltam feltalálom a spanyolviaszt. "Belocsolom" körömlakkal, ami színt, további "ragasztást" tartást ad.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett, amit láttam, de még most  sem javult a helyzet funkcionálisan.

Próbálkoztam azzal is, hogy a megtöltött karikát a vasalónál tovább zsugorítottam. Igaz  ez a méreten szépített a látványon viszont rontott.

A fentiektől függetlenül készült több darab is.

Csak festett.

Kövekkel  kirakott és festett.

De egyik sem nyerte el a tetszésemet méretproblémája és súlya miatt.

Ha ezek után sem sikerült elvenni az olvasó kedvét munkára  fel! És jöhet a cáfolat! 

Néhány éve az  egyik boltban vásároltam egy reklámtáskát. Nem,  mint, ha szükségem lett volna rá, mint inkább felkeltette az érdeklődésemet a kosárból kilógó magyaros asztalterítő hullámzása során a négyzetek látványa. Mindenképpen ki akartam próbálni! És nem csak látványa miatt remek feladat volt kéznek, szemnek, elmének. Sok évvel  később, amikor más is felfigyelt a képen lévő terítőre újra előkerült a téma és immáron csak a terítővel játszva sokkal nagyobb méretbe  született a következő kép.

A gyűrések hullámzását a négyzetek követik és alkotnak egy képet, hogy már ne csak két összegyűrt asztalterítő  legyen, hanem... 

Két kapucnis pelerinbe öltözött nő a szélben. Azoknak, akik nem találják őket egy kis segítség...

Feketén, fehéren is...

Ez a technika kiválón  alkalmas arra, hogy kézügyességünk fejlesztése mellett logikai feladatot is adjunk akár magunknak, vagy a gyerekünknek, hiszen az alapszínen (fehér) túl két színnel különleges képet, lakásdíszt, vagy tervet készíthetünk.

Amikor már önmagamnak teszem fel a kérdést, hogy fanatikus, deviáns, vagy már orvosi eset vagyok, lehet, hogy ideje elgondolkodnom? :) De alkotni annyira  jó! Főleg, ha az ember vendégeket vár és nem csak a szívét, a lakást, az asztalt is ünneplőbe akarja öltöztetni és különlegessé akarja tenni szerettei számára. Ilyenkor az sem fontos, hogy csupán egy pillanat és a kés hasadásra készteti a dinnyét, majd az  alkotás eltűnik a kuka mélyén...

Ahhoz, hogy a vendégek érkezéséig a megvágott dinnye ne veszítsem értékéből még is mutasson az asztalon inkább kidekoráltam egy kicsit. Természetesen a különleges alkotáshoz nem kevés idő szükséges nekem viszont ekkor ebből volt a legkevesebb ezért nem merültem bele túlságosan, csak egy apró még is mutatós ötlettel tettem a nagy zöld golyót az asztal díszévé.

Így esett meg, hogy egy óriás smile várta a vendégeket a másik oldalán pedig kalocsai minta.

Az elkészítéshez fafaragó készletet használtam. A dinnye héját nem könnyű faragni. de megéri, mert ezzel  az  érkezők mosolyát könnyedén elnyerhetjük.

Arról nem tudok referálni, hogy melyik dinnyét a legkönnyebb  faragni, de az  tény nekem a Medgyesegyházi dinnye a legfinomabb! 

Szinte mindenben van alkotási lehetőség ha nyitott szemmel járunk sőt még az is előfordulhat, hogy sokkal erősebb, különlegesebb jöhet létre, ha felfigyelünk kiváló adottságokkal rendelkező alapanyagokra. Korábban gyerekekkel már próbálkoztam alufóliából virágokat készíteni, melyek ugyan szépek lettek, de az alapanyag puhasága miatt nehéz  volt vele dolgozni és a kész alkotás is szinte érinthetetlen a gyors formavesztés miatt. Olyanba pedig időt, energiát fektetni, ami egy érintésre tönkre mehet nem biztos, hogy érdemes. Íme egy igen masszív rózsa, melynek alapanyaga mindenhol a kuka martaléka, pedig...

Amikor néhány záró fólia összegyűlik első lépésként simítsuk ki.

Majd vágjunk belőle vízcsepp esetleg levél formát.

A széleket saslikpálcára tekerve formázzuk, hogy ezzel a szirom pödrődését imitáljuk.

Majd a szirmokat egymással ellentétesen, szélek fedésével feldolgozzuk a saslikpálcára spirálosan tekerve a szár részre. Így egyik szirom tartja a másikat. (Azért saslik  pálca és nem hurkapálca, mert ez utóbbi sokkal gyengébb és, mivel ez a  fólia kemény a virág "fejének" felépítésekor könnyen eltörhet.) 

Ha az utolsó szirom felhelyezése is megtörtént nincs más dolgunk,  mint az  egészet rögzíteni és a szárat befedni. Erre már használhatunk alufóliát, hiszen a hosszú szárra spirálosan kell feltekerni a fedőt, amire a dohány fedő papírja keménysége és rövidsége miatt nem lenne alkalmas. 

És íme a végeredmény!

Tartós, mutatós! Nem csak vázában,  hanem ajándék csomagra ragasztva hosszú,  de akár rövid szárral is különleges. Nem mellékesen mind két kéz három ujját dolgoztatja gy gyerekeknek fejlesztésként is kiváló!

Népi motívumaink felhasználása nem  csak gyökereink ápolása, hanem kornak megfelelővé átalakítva tovább élésére, megújulására is lehetőséget ad! A hímzéshez már egyre kevesebben értenek és valljuk be az igényes szép munkához szükséges idő sem áll már rendelkezésünkre. A hímzőfonal ára is égig  szökött időközben. Többen éppen ezzel magyarázzák, hogy egyre kevésbé van jelen öltözetünkön ez a csoda. Pedig erre is, mint mindenre van megoldás! 

Egy kedvenc kiválasztása után jöhet az alkotás. Alig néhány óra alatt egy ilyen méretű ruha is elkészíthető. Persze először érdemes fehér szírűre próbálkozni,  De menjünk sorba!

Én szívesen festek ruhát vasalódeszkán, mert, ha annak felületét lefóliázom pl. egy nagyméretű kukás zsákkal, majd ráhúzom a festendő ruhát nincs az a rizikó. hogy a hátulja összekenődjön. Szóval akkor végy egy vasalódeszkát, fóliázd le, húzd rá a festendő fehér ruhát, majd jöhet az előrajzolás. Kezdőknek ez mindenképpen javasolt, hiszen így kisebb az esélye annak, hogy elrontsák. Az előrajzolás textilfilccel ésszerű, éppen olyan színűvel,  amilyenre az adott virágot festeni kell. (A filccel is ki lehetne tölteni a szirmokat, de nem gazdaságos, mivel egy ilyen filc ára 1000-1500 Ft. között van.)

Ezért csak előrajzolunk, majd a tégelyes textilfestékkel, megfelelő méretű puha szőrű ecsettel kifestjük azt.

A kalocsai festése textilfestékkel sem olcsó, de még mindig gazdaságosabb, mint a varrás. És, ha azt is mérlegeljük, hogy ezt gyorsabban és nagyobb sikerrel elkészíthetjük, kár lenne kihagyni! 

Ha a fehéren már ügyesen tudtunk dolgozni jöhet a következő lépcső. 

Feketén csak akkor marad meg a szín, ha alá alapozunk. Ezért az előrajzolt mintát először töltsük ki  fehér festékkel. Ha megszáradt rátehetjük a színt is.  Számoljunk azzal, hogy így a festék és a munkaidő is értelemszerűen megduplázódik! De a végeredmény kárpótol bennünket! A magam részéről  a fekete alapra készült kalocsai sokkal inkább a kedvencem bár tény a fehér a megszokottabb! Lehet választani ízlés szerint!

Textilfestés pólóra, táskára, stb.:

 http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/admin/post/edit/7116643

Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a háztartások legnagyobb mennyiségben előforduló hulladéka a műanyag.  Vizes palackok, tusfürdős, öblítős flakonok, stb. Éppen ezért újrahasznosításuk sokak fejében üt szeget. És valóban lehetséges igen szép és nem utolsó sorban hasznos dolgokat alkotni, újrahasznosítva létre hozni belőlük. 

Íme néhány ötlet, ami már csak funkcióra vár. És, hogy hogyan lehet elkészíteni? Először is szükségünk lesz egy erre a célra kiváló eszközre a forrasztópákára. Mindössze 1500 Ft.-ért már beszerezhető.

És kezdődhet is a munka. Én a magam részéről többféle műanyagot kipróbáltam, de ami kedvenccé vált az ásványvizes palack, az ablaktisztítós és az öblítős flakon azért, mert ennek a forrasztópákának a hője azokhoz optimális ezeknél nem húz szálat a heg vonalán, mint ahogyan teszi a túl vastag flakonnál és barnulni sem fog, mint az alábbi próbálkozásnál.

Nyithatjuk a műanyagot vonalakkal, kivághatjuk a szirmokat, de az is igen mutatós, ha csak "kinyitjuk" a szirmokat. 

És, hogy mire használható? Készülhet belőle virágcserép, kaspó, fogkefe tartó, ceruzatartó...

Egy különlegesnek tűnő még is végtelenül egyszerű lehetőség arra, hogy szobánkat egyedi módon dekoráljuk. Nem kell hozzá más csak egy 50x70 centiméteres fotópapír, fehér zselés toll és bárki elkészítheti azt  a képet, amit  mindenki meg fog csodálni.

Keressünk egy kör alakú műanyagot, vagy esetleg papírt. A legoptimálisabb például egy krémes tégelyben lévő kör lapka. Azért nem a csavaros tető, pohár stb. mert a zselés toll csak akkor fog folyamatosan az  igen fényes felületű fotópapírra, ha szinte függőlegesen tartjuk. Alkoholos filccel rajzoljuk meg a műanyag kör átlóját és már kezdődhet is a munka.

A mintát tegyük a lapra és így egyforma félköröket rajzolhatunk elő.

Innen már a munka nagyon  könnyű. Középre húzzunk egy vonalat, Tőle kifelé jobbra és balra is ívesen, mint a levél erezete egyre rövidülő íveket és már el is készült a kép "lelke". Majd bármilyen ismétlődő mintával haladva kitöltjük a felületet.

Hogy a lap teljes felületét, vagy csak egy részt rajzolunk  meg már rajtunk áll. Az ilyen képeket lehet szemmagasságtól kicsit lejjebb falra helyezi, hogy nagyobb legyen az optikai játék. Ha a kép körbejárható tovább növelhetjük az élményt.

Mivel a gyerekek is el tudják készíteni könnyedén írásgyakorlásként közös munka is lehet. Munkamenet az alábbi linken:

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/12_ket_szin_es_a_vonalak

Egy egyszerű ötlet, amit már az elsősök is el tudnak készíteni. Mivel én szeretem és tisztelem a fát a megkopott dohányzóasztalkámat nem teljes festéssel újítottam fel, csupán a teteje kapott festést. De menjünk sorba. Egy fadarabra csiszolóvásznat  tekertem és azzal az asztal éleit átcsiszoltam, hogy antikolt hatása legyen. A tetejét fekete akrillal lefestetettem, majd száradás után szatinálóval becsipkéztem.

Ez egy igen egyszerű feladat. Bizton állíthatom, hogy az az elsős, aki már tele írt néhány oldalt írás füzetébe a fecskevonallal, karikával, csészevonallal stb. annak már nyugodtam megengedhetjük, hogy részt vegyen a felújításban. A mintát tervezzük sarokra. Ha a minták ismétlődnek már gyönyörű csipkénk lesz.

A szatináló száradás után domború felületet ad így a látványon túl azon előnyét is élvezhetjük, hogy bármit is teszünk, rá nem karcolódik meg az asztal. Arról nem is beszélve, hogy többé nem kell terítőt mosni, igazgatni. 

Aki kételkedik magában, hogy el tudja készíteni először, tegyen próbát papíron. Útmutató az alábbi linken:

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/12_ket_szin_es_a_vonalak

És íme, az elkészült asztal!

A társasjáték mindig jó szórakozás a gyerekek számára, bár tény, hogy igen drágán lehet megvásárolni és a gyártók tartósság szempontjából többnyire nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy a gyerekek könnyen elszakíthatják a tartódobozt, és a papírból készült játékmező is igen hamar megkopik a kis kezekben. Ezért most mutatok egy otthon elkészíthető lehetőséget, mert létezik tartós társasjáték, akár három az egyben, ami biztosan kiállja az idő próbáját.

A százforintos boltokkal való kiváló kapcsolatomnak köszönhetően a kiürült édességes műanyag dobozokat összegyűjtik, nekem nem dobják a kukába. Így a készülő társasjátéktartó doboza már adott. A lakásfelújításból kimaradt padlólap is előkerült, ami tartós játékmezőt kínál. Ebből hármat vágtam. (Értelemszerűen a méretük háromféle, mivel a műanyag doboz oldala kissé srég.)

A leeső részekből kis csíkokat vágtam, hogy a háromemeletes társasjáték lapjainak tartói legyenek. A doboz falához kétoldali öntapadós ragasztóval rögzítettem őket. 

Fagyöngyökbe pálcát dugtam, amit rövidre csíptem csípőfogóval. Ezek lesznek színekre festés után a bábok az egyik játékhoz. 

Egyik lapot össze - vissza kifúrtam.

Majd jöhetett a festés. Balázs a harmadik emeletre kedvenc állatát a dínót festette. A második emeletre malom került, a kifúrt első emeletre pedig virágok. 

De, hogy a tartó doboz is jobban mutasson, mint egy csupasz műanyag doboz a korábbról kimaradt öntapadós tapétával új ruhába öltözött. Igen hasznos feladat ez a kis kezeknek, mivel meg  kell tanulni a tapétát széthúzni a hátuljától, és nem árt a felragasztásnál pontosan dolgozni, a levegőt alóla kijuttatni. Az sem véletlen, hogy ilyen sok darabból kell dolgozniuk! Így lehetőségük van tervezni, mintát kirakni, koncepciót követni, mint pl. az egymás mellé soha ne kerüljön ugyan olyan árnyalatú zöld. stb.

Mire a doboz dekorálása megtörténik oldalt, felül egészen biztos, hogy a festés is megszáradt. Jöhet is a próba játék!

Az első emeleti játék ügyességi és fejlesztő. A gyerekeknek a dobozt kezükbe kell venni és az üveggolyót  egyik sarkából a másikba el kell juttatni úgy, hogy a számozott - lyukakba sorba menjen bele. Egy ilyen méretű játék kiváló fejlesztő, mivel a kicsi gyerekek merev csuklóval írnak, rajzolnak. Itt és ebben a méretben viszont a csuklók mozgása intenzív és szinkronban van. Mind a két kéz, és csukló együtt dolgozik.

Ez az emelet egy másik játékot is rejt. A kis bábok beállnak az első lyukba. Dobókockával lehet dobni és annyit lépni, amennyi pöttyöt látunk rajta. Ekkora játékmezőn könnyedén végig lehet érni, viszont az utolsó lyukba csak akkor lehet belépni, ha éppen annyit dobunk, hogy oda tudunk lépni. Ha többet dobunk, értelemszerűen visszafelé kell leszámolni és lépni. Ergo itt megeshet, hogy az, aki egyet, kettőt dob folyamatosan hamarabb beér. (Sok lúd disznót győz, vagy sok kicsi sokra megy játék, ha úgy tetszik, ami ismét egy gyermeknevelő, hiszen nem mindig az visz a célhoz, ha azonnal sok lesz a miénk!) És bár még csak az első emeletig jutottunk már két játéka is van a gyereknek. Így játszhat valakivel, de remekül szórakozhat akkor is, ha egyedül van.

A második emelet a malom. Ez a végtelen egyszerűen elkészíthető játék már öt éveseknek is remek logikai játék lehet. Mindössze kétszer kilenc gombra van szükségünk hozzá. (De, ha ezeket is kifúrjuk a másik játék bábjait is használhatjuk.)

A harmadik emelet, zárja a dobozt. A gyerek által készített kép lehet alapja egy puzzle-nek. Lefotózva, kinyomtatva, összevágva. A minta itt van segítségnek így könnyen ki tudja rakni majd akár milyen apróra vágjuk a papír mását.

És mert rend a lelke mindennek a doboz teteje felkerül és mehet a helyére! Hogy ezt is már időbe megtanítsuk nekik!

Mióta léteznek ezek a "szuszogtatós" vízkőoldók azokat használom, ha  nem is egy márkához kötődő hűséggel, de soha nem jártam még úgy, hogy a csap felülete megsérüljön. Most ez is bekövetkezett. Először csak matt lett, majd, mint, ha valamivel összekarcoltam volna. Mivel a csapomnak csak esztétikai hibája lett funkcionálisan kifogástalan tettem egy próbát a megjavítására. Először fekete akril festékkel, de az csak a tusolónál bizonyult tartósnak, így tovább kísérleteztem.

És megtaláltam az igazit! Fekete körömlakk. Más a látványa, mint az akrilnak. Az matt, míg ez fényes. A hibák elfedése után ráfestettem egy kis ezüst mintát szintén körömlakkal, majd jöhetett a dekorálás szatináló festékkel, amitől egy kis gyöngyös hatása is lett. A szatináló kiemelkedik, a síkból ez növeli az  élményt.

A szatináló kis műanyag flakonban van. Hegyes csőre "hurkába" engedi ki a festéket, így szépen lehet vele dolgozni. Kinyomáskor szürke, száradás után ezüst, de lehet kapni minden színben. Árát tekintve pedig nincs 400 Ft.

És íme, a végeredmény matt és fényes variációban. Sajnos a fotó nem adja vissza teljesen az eredeti látványt, de érdemes volt hozzá fogni és nem vásárolni, majd szerelőt hívni. (Már három hónapja készült, de eddig semmi gond nincs vele. Ha csak ennyi időt nyertem a csere előtt már meg érte!) Mivel nem kell hozzá nagy tudomány gyerekekre is rábízhatjuk a feladatot.