A tanév végéhez közeledve minden gyerek számolja a napokat, hogy hányat kell még aludni, hogy végre elérkezzen a szünet. A ballagók még inkább izgatottak, hiszen valami véget ér számukra és az  új kezdetével tovább léphetnek óvodából iskolába, egy új közösségbe, magasabb feladatok felé. A szülők is készülődnek a ballagásra, búcsúzásra, köszönet nyilvánításra.

Vannak szülői  munkaközösségek, akik pénzt gyűjtenek és abból megvásárolják a ballagtató óvónők huszadik vázáját, tizennyolcadik pohárkészletét, terítőjét. Akadnak azonban olyanok is, akik maguk készítik el azt a tárgyat, amivel meg szeretnék köszönni munkájukat, amivel elindították a kicsiket. Egyik típusnak sincs könnyű dolga, hiszen a sokadik ugyan az nem okoz sok örömöt, mint, ahogyan a saját készítésű is igen rizikós, hogy  tetszik e majd. Mi lenne az optimális ajándék  ilyenkor? Valami olyan használati tárgy, ami erős, időtálló és funkcióját tekintve egy óvónő számára hasznos a munkájában. Mi egy ilyen ajándékot készítettünk, ami remélhetőleg még sokáig ott lesz a polcán.

Egy átlátszó A4-es méretre vágott öntapadós tapétára mintát rajzoltunk szatinálóval.

Egy másik azonos méretűre már a dátum is rákerült.

Tökéletes száradás után egy gyerek már könnyedén színezhet akrillal, ha pl. mattra szeretnénk, vagy mint a képen is látható körömlakkal, ha fényeset akarunk.

Amíg munkánk szárad elkészíthetjük a dobozt. Sörpapírt használunk! Mérünk, vonalazunk, sniccerrel bevágunk.

A vonalak mentén vonalzó mellett sniccerrel kissé megvágjuk a sörpapírt, hogy a hajtás szép legyen.

Majd hogy egészen biztosak legyünk a tartósságban kétoldali ragasztóval összeragasztjuk.

Ha egész évben nem csak gazdaságosan használtuk fel az alapanyagokat, hanem a maradékokat is elpakoltuk azokkal egy már önmagában is mutatós alapot adhatunk a doboznak és orientálhatjuk a gyerekeket arra, hogy ami a korábbi munka során hulladék igen jó szolgálatot tehet egy másik feladatnál, ha nem került az a kukába.

És végül elérkeztünk a munka koronájához. Nincs más dolgunk, mint ráragasztani a két képet a doboz két oldalára.

Hogy ez az ajándék telitalálat e? Nyilván akkor dől el, ha az ajándékozott rendszeresen használja majd. Az viszont biztos, hogy nem csak mutatós, hanem igen stabil is, ami nem hátrány, ha valamit gyakran használnak. Így van esélyünk, hogy ez az irattartó lepipálja a boltban kaphatóakat!

Egyszerű még is nagyszerű egy esős délután engedni a gyereknek, hogy kisajátítsa a konyhát. Fejleszthetjük ezzel kezei, ujjai ügyességét, megismeri több alapanyag illatát, állagát, ízét és tanulja a kenyér készítésének egyszerű módját. Biztosíthatok mindenkit remekül fog szórakozni számunkra pedig felejthetetlen érzés látni azokat a büszke szemeket, amikor asztalra pakolják a vacsorát, amire minket is megvendégelnek.

A kenyérkészítés már önmagában is "meleg" érzéssel tölthet el mindenkit, de, ha a hűvös napon még a sütő melege is rásegít, a hangulat még bensőségesebb lehet. Egyszerűségében nagyszerű, így nem is igényel nagy segítséget. Ezt valóban csak kevés asszisztenciával egészen kicsi gyerekek is el tudják készíteni.

Hozzávalók:

(Egy Süngül Aga turbán, hogy a haj ne kerüljön az ételbe.)

- 1 bögre liszt,

- 1 evőkanál étolaj,

- ízlés szerint só, (mi egy teáskanállal teszünk bele)

- langyos vízben elkevert 1/4 élesztő.

Egy tálba összekeverjük, majd addig gyúratjuk, amíg sima nem lesz. Mivel a gyerekek csuklómozgása kissé merev a tésztagyúrás remek lehetőség annak ellazításra.

A szépen összedolgozott tésztát pihentetjük. 

Majd elnyújtjuk akkorára, amekkora formában sütni akarjuk.

Hogy a kenyerünket felturbózzuk, tehetünk rá sonkát, zalait, olyan szalámit, ami nem enged levet. (Ha pl. füstölt kolbásszal, vagy piros arannyal kevert tejföllel fel akarjuk turbózni a tésztát elő, kell sütni fél sülésig, hogy ne ázzon  meg a  teteje.) Majd jöhet  a sajt.

Mondom, jöhet a sajt! Na jó, ha az  elején az alapanyagok tesztelése a gyerek számára nem volt elég meggyőző többször is utána járhatnak, hogy minden rendben e vele, aminek a legjobb  módja a kóstolás.

Amíg az előmelegített sütőben a vacsora készül érdemes az időt hasznosan  kitölteni mondjuk egy saját készítésű malommal.

Alig néhány játék  alatt (Kb. 30  perc ) A mondjuk úgy kenyérlángosunk elkészül. Lehet teríteni.

És íme, a büszke szemek és az első gondolat: "Ugye anyának is viszünk belőle? Hogy lássa, milyen ügyesen tudok főzni" 

Elő vettünk hát egy színtelen  öntapadós tapétát, kezét fogva közösen rajzoltunk rá egy napraforgót és egy napot.

Majd jöhetett a festés egy erős szőrű ecsettel, üvegfestékkel. Azért ilyen ecsetre esett a választás, mert ez nem egyenletesen oszlatta el a festéket a műanyagon, hanem "bordázottan" így könnyedén térhatása lett a munkának. Festés közben tovább tanulgattuk a verset, majd,  amikor elkészült félre tettük száradni. Izgatottan várta az eredményt, hogy végre ablakra kerülhessen. Figyelem elterelés, és óvintézkedésként elő vettem a rázókeveréket felajánlottam neki, hogy addig csináljunk arcfestést. Könnyen belement, most  igen nagy népszerűségnek örvend ez a modern  kori csináljunk álarcot már a gyerekeknek  is módszer, amit én a magam részéről nem értékelek, de most kivételesen hasznomra volt.

Elő került hát egy új puha ecset, a rázókeverék és így virágzott ki  Zille arca. Az arcfestéstől olyan boldog volt, hogy eszébe sem jutott vakargatni arcát, mint inkább azon aggódott, hogy a sapka nehogy elrontsa.

A napraforgó száradás után ablakra került, amin szépen játszik a fény, ha besüt rajta a nap és már az is tiszta, hogy a szotyi mielőtt a zacskóba került virág közepén csücsült.

A lakásokban van gyertya, ha máskor nem is, karácsonykor mindenképpen, de a csonkokkal ritkán kezdünk valamit. Pedig érdemes lenne összegyűjtögetni és új életre hívni, hiszen jobb lesz, mint,  ami a boltokban kapható! Vásároltam kanócot. Másfél méter 180 Ft. A magam részéről több próbát is tettem, hogy megtaláljam a nekem leginkább tetsző gyertyaformát és a legpraktikusabb méretet, már, ha nem a kész közül kellett választanom, hanem én diktálhattam a "külsőt" a leendő gyertyámnak. Mivel korábban még nem próbálkoztam gyertyaöntéssel ki kellett tapasztalni mi hogyan praktikus, amit most meg is osztok a kezdőkkel.

Először is egy olyan fazekat kell választani, amit a későbbiek során másra már nem akarunk használni, mert a gyertya megolvasztása után a teljes tisztítás nem egyszerű feladat. Így  történt, hogy első tapasztalatként egy hibátlan lábasom e próbálkozásnak áldozatul  esett és végérvényesen gyertyaöntés kelléke lett.

Második tapasztalat. Ha a több színűeket egy "eleggyé" olvasztjuk ilyen seszínű gyertyánk lesz. Nincs ezzel baj, ha valakinek tetszik. Nekem azonban nem jött be.

Harmadik tapasztalatom az volt,  hogy lehet az öntőformának választott műanyag flakon tetszetős formájú és megfelelően vastag is még ekkor sem biztos a siker mivel hűléskor a kanóc mellet leül és így egy perem keletkezik. A gyertya meggyújtásakor pedig még nagyobb mélyedésünk lesz, ami zavarja az égést.

Az egyetlen pozitívum az volt, hogy ez a gyertya igen sokáig tartott még, ha szükség esetén a peremet vágni is kellett.

De nem hagyott nyugodni az eddigi hiba és bevallom csábított a pozitív élmény is, hogy a vastag templomi gyertyával vetekedett az  égésideje.

Aludtam rá néhányat és arra jutottam, hogy meg kellene próbálni az öntést úgy, hogy a flakonnak nem a tetejét, hanem a fenekét vágom le, mert, ha hűlés után megfordítom kapok egy éppen olyan hegyes részt, mint a boltin és nyilván az nem véletlenül van  úgy öntve. (Az pedig, ha a fenekén behorpad nem zavarja az égést.) És ezzel felfedeztem a spanyol viaszt!

Már bármilyen méretben sikeres volt az öntés, kiváló az égés, és hosszú az élettartam. Nem maradt más hátra, mint olyat kitalálni ami a szememnek is tetsző. Rájötte, hogy ha nem forrón, de még a dermedés előtt öntöm formába bátran használhatok még pille palackot is.Így én egy egyenes falú két és féllitereset választotta, ami bordázott volt. Mivel a maradékok több színűek voltak ekkor már egyenként olvasztottam fel őket és a bordázatig öntöttem, hogy majd keresztbe csíkos legyen. A bolti gyertyáknak csak a külseje színezett így, amikor felolvasztottam vaj, bézs árnyalatai lettel az egyébként piros és sárgának. Egyik világosabb a másik sötétebb. De ez már nem csak kívül. Így lett egy közel harminc centiméter magas csíkos gyertyám. Ha valaki nem akar gyűjtögetni kreatív boltokban a gyertyaöntéshez mindent be tud szerezni. Árulnak tömbbe gyertyát, kanócot, többféle öntőformát is.  Az árak ugyan megdöbbentőek. Számításaim szerint drágábban jövünk ki, mint, ha kész gyertyákat vásárolnánk.

Unokahúgom elég gyakran van nálam és bár még csak négy éves nem hagyná ki, hogy ittlétekor ne alkossunk valamit. Közben énekelgetünk, beszélgetünk. Elmondja a legújabb óvodában tanult verset és gyakran osztozunk egymással, mert, ha egy szót nem ismer és rosszul tanulja meg erőteljesen ragaszkodik, hozzá nem engedi kijavítani azt. Mikor ez már sokadik alakalommal előfordult elgondolkodtam azon, hogy vajon miért van ez, hiszen, ha visszamegyek az  időbe nekem is és valószínűleg mindenkinek volt ilyen rossz berögződése hallás utáni tanuláskor. Ami, ha jobban bele gondolunk nem is csoda, hiszen a gyerek a szót hallás után megtanulja, de esetenként nincs előtte kép, illat, íz, élmény stb. fogalma sincs arról, hogy mit is jelenthet. Egyik alkalommal elénekeltem neki egy dalt.

Csicseriborsó, bablencse,

Feketeszemű menyecske,

Ne menj haza este,

Mert megdöf a kecske,

Pattantyú.

"Ildikó mi az a csicseriborsó?" - kérdezte. Próbáltam magyarázgatni, majd az interneten megmutatni a képet róla, de hiába bólogatott látszott, hogy nem érti csak annyit, hogy ehető. Hogy is érthette volna, hiszen ma  már nem úgy van, mint régen, hogy "Kislányom hozd ide a babérlevelet a szekrényből!" És a gyerek hozza, mert tudja mi is az, sőt, hogy mibe való, hanem a legfelső polcra pakolunk, mindent nehogy kiborítsák az apróságok. Így "össz-ízeket" ismernek, az ételek részleteit nem. Pedig jó lenne, ha ezt  is megtanulnák esetleg játékosan? Nos, ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk képet fűszerekből, magokból.

Rajzoltam egy napot (vagy lehet hold is) amit két szeretetben összeölelkező cica néz és kipakoltam a konyhaszekrényt.

Vöröslencse, köménymag, mák, rizs. Ezeknek színe lehetőséget kínál arra, hogy legyen hold és fekete éjszaka, vagy vörösen izzó nap és pappal, mint, ahogyan a macskák is több  színűek lehetnek ízlés szerint. A gyerekek nagy érdeklődéssel kóstolgatták ropogtatták miközben megbeszéltük milyen ételeket készítünk ezek felhasználásával.

És elkezdődött a munka. Bentről kifelé haladva technokollal a cicák beragasztózva, majd a felület megszórva.

Fogpiszkálóval vonalon belülre igazgatva. A kis kezek remek edzést kapnak ezzel a feladattal. Szórni három ujjal lehet, a fogpiszkáló pedig olyan vékonyka és rövid, hogy nem lehet rosszul fogni csak is három ujj ujjbegyével. Ezek szerint most is több legyet ütöttünk egy csapásra. Megismertek néhány fűszert, étel alapanyagot, nyersen az ízét, illatát, már tudják, melyik ételekbe tesszük őket. Gyakoroltuk a helyes ceruzafogást és arról nem is beszéltünk, hogy lesz egy kitehető szép kép is, ami egy eddig ismeretlen egészen új technikával készült.

Természetesen nem csak ezekkel lehet dolgozni. Kukorica, búza, bors, fehér mák, lencse, szegfűszeg stb. is remek. Éppen ezért nem kell vásárolni, hanem csak kinyitni a konyhaszekrény ajtaját és azzal dolgozni, ami éppen otthon van. Vagy egyik alkalommal, ezzel, a másikkal meg  azokkal, hogy minél nagyobb legyen az ismeret.

Hogy még is melyikkel a legkönnyebb dolgozni? Nincs rá tökéletes válasz, mert az  apó szeműt nehezebb szórni, de pontosabb  lesz a vonalkövetés. A nagyobb hamarabb fed, gyorsabban elkészül a munka, de a kép közelről "fűrészfogas" vonalat mutatnak.

Egy viszont tagadhatatlan. Ha elkezdődik a munka nincs megállás. Meg  sem fordul a fejükbe, hogy csak a cicákat és a holdat fedjék, nagy lelkesedéssel készül el az egész  kép. Ez sem elhanyagolható, hiszen egy kép csak akkor van kész, amikor az  egész felületet megmunkáltuk. Ezt is érdemes már kicsi korban megtanítani.

Mint, ahogyan azt is, hogy alkotás után nem a felnőttek dolga elpakolni. Eszközök szelektálva vissza a helyére, védő terítő törlése, összehajtása,  majd a köpeny is hajtva kerüljön a szekrénybe. Amíg  pedig szárad a munka jöhet  egy kis játék mondjuk fekete macska párosító kártya.

A tökéletes száradás után keretezés, mert, ha üveg alatt van, a munka nem szóródik és nem is porolódik.

Egy kérdés kipipálva! Most  már csak azt nem tudom, hogy hogyan magyarázzam a "pattantyú"-t... 

Vannak olyan tárgyak a környezetünkben, amelyekhez nem azért ragaszkodunk, mert megszoktuk, vagy, mert nincs rá pénzünk, hanem azért mert nem találunk jobbat, vagy még most is jó az "alapja" formája. Így éreztem én is a 20 évvel ezelőtt vásárolt sarokülőmmel kapcsolatban. Erős, stabil váz, fő elemei fittyet hánytak a korára, de a kárpit már viseltessé vált helyenként elszakadt.. Így bár a kárpitozást még soha nem próbáltam, most rászántam az időt, energiát hátha meg tudom javítani. Gondoltam rosszabb nem lehet, ha másra nem jutok, legalább bele kukkantok ennek a szakmának is a rejtelmeibe. Mindezen túl kiváló lehetőség a gyerekeket magunk köré hívni, hogy lássák a munka menetét és megpróbálják, hogyan lehet ráütni a körmükre a kalapáccsal.

Mivel a szivacs háttámlák külön életet éltek (levehetőek) és teljesen rendben voltak azzal nem akadt sok feladat. Egy tetszetős anyag, méretvétel varrógép, huzat varrása, belebújtatása, majd kézzel a nyílás bevarrása könnyedén ment. Én olyan anyagot választottam, aminek színe művelúr hatású fonáka fekete vásznas.

Az alap már nem volt ennyire egyszerű, de az sem ördöngös. Az eredeti kárpitfedés mintát mutatott, hogy hogyan kell. És valljuk be, amit férfiak csinálnak mindig egyszerűbb, mint, amit a nők. Teljesen leegyszerűsítik ezt is. Minimális varrás, majd kárpitozó szög, kalapács és had szóljon! 

Elölről varrott hátul és a széleken szegelt. A szegelés akkor lenne szép, ha centinként lenne, de egy rész nem voltam biztos (meós híján) abba, hogy jól dolgoztam más részt 10 Ft. darabja és nem szántam rá többet erre a látványelemre és így is több kalapácsütésem volt, mint az  elmúlt öt évben összesen. ( Így beértem ennyivel a szomszédok legnagyobb örömére. )

A kimaradt anyagból párnahuzatokat varrtam, és íme. a végeredmény.

Amire  azért érdemes figyelni! Nem elég azt figyelembe venni egy anyag vásárlásakor, hogy tetszik és nem nyúlik egyik irányba sem! Nem véletlenül készítenek kárpitot! Mint rájöttem. Használata során egy kicsit megnyúlt, így a prototípusnál szerzett tapasztalatokat felhasználva hamarosan újra kárpitozom! 

Ami egészen biztos: Mindegyikőnknek van anyukája. Mind szereti a virágot. Ha vázát, vagy kaspót készítünk neki egészen biztos, hogy nem lesz melléfogás.  Ha viszont nehéz a választás, hogy melyikkel is ajándékozzuk meg, legyen akár mind a kettő. A munkamenet a vázára előző bejegyzésemben:

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/04/24/58_unicumos_whiskys_uvegbol_vaza_anyak_napjara

a kaspóra pedig  itt van a leírás. Nincs más hátra, mint a szándék és már indulhat is az optikai játék Még van néhány nap arra, hogy ez is elkészüljön anyák napjára

Kell hozzá cserép.

Akril festék. ( Azért akril, hogy, ha víz érné a felületet ne mosódjon, romoljon el, hanem akár mosogatható legyen. Erre kiváló a vízzel hígítható akril.) Fehér és a választott szín egy világosabb és a sötétebb árnyalata.

A optikai csalódás eléréséhez fessünk egy egészen sötét alapot. Fekete, sötétkék. 

Majd kezdjünk el játszani. Tegyünk fehér pöttyöket csiga vonalba, vagy egymás alá esetleg eltolással, mint a képen tetszés szerint.

A fehér pöttyök köré fessük fel a világosabb, majd a sötétebb színt is. Tovább fokozhatjuk az élményt, ha a kaspó aljára nagy golyókat festünk, míg felfelé haladva egyre kisebbeket.

Vajon örülne egy ilyennek az anyukánk?

Egyedit alkotni nem csak kreatív boltokban megvásárolt drága alapanyagokból lehet, hanem különleges formáikra felfigyelve nem  visszaválthatós üvegekből is. Mivel ezek nagy mennyiségben halmozódnak fel vendéglátó egységekben örömmel adják oda iskoláknak, óvodáknak így akár az egész osztály szinte ingyen készíthet használati tárgyakat újrahasznosítva például anyák napjára. Nem kell mást tenni csak vásárolni kevesebb, mint 400 Ft.-ért szatináló festéket a kontúrozáshoz. Ez a kicsi tubus lehetőséget ad arra, hogy hat üveget teljesen körbe előkontúrozzunk. Sokan talán  nem is gondolnák, de a drága üvegfesték  megvásárlása sem feltétel ilyenkor, mivel kiváló az  akril festék, vagy a körömlakk is a kitöltésre. Nem is értem miért nem ilyen alapanyagokból dolgoznak az óvodák, iskolák.

Én mindig szívesen használom a kalocsai mintát nem csak azért mert igazi Magyar minta, hanem azért is, mert vonalvezetése kiválóan alkalmas arra, hogy a gyerekekkel gyakoroltassuk az írás elemeit úgy, hogy az ne munka, unalmas feladat, hanem látványa miatt élvezetes legyen számukra. 

Munka menete itt található:

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/22/39_uvegrajzolas_uvegfestes

Kisebb gyerekeknek első alkalommal szerencsés a lapos oldalú üveg, aki már jól bánik a tubus használatával megpróbálhatja a hagyományos, majd a pocakos unicumosat  is. Ez  egyfajta nehézségi fokozat is lehet.

Előrajzolunk. Lehetőleg úgy, hogy minél több zárt motívum kerüljön fel, hogy a szín felvitelekor ez a kitüremkedő kontúr megtartsa a festéket ne engedje lecsorogni.

Amikor íves üvegre dolgozunk a szatináló festéket kicsit vastagabban is felvihetjük a nagyobb biztonság érdekében.

Törött jénait sem szabad kidobni, hiszen új életet adhatunk a tárgynak, ha a törés menti éles részt lesimítjuk (elkészítés módja megegyezik a cserépével mely a következő bejegyzésben található: 

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/34_cserep_gyumolcstarto

Ilyenkor érdemes már a szatináálóval "szegni pl. pöttyökkel, hiszen így olybá tehetjük a látványt, mint, ha a tál formája eredetileg is így lett volna kialakítva.

Majd jöhet a festés a választott festékkel. Ha az  akrilt visszük fel matt lesz a látvány, ha körömlakkot fényes. Bármelyik mellett döntünk sokkal könnyebb ezekkel dolgozni (főleg, ha gyerek teszi) mivel ezek megfelelő mennyiség és sűrűségű festék felvitele esetén nem csorognak  meg az íves felületen!

Száradás után a régi jénai lehet gyertyatartó, gyümölcstartó stb.

Az unicumos üveg funkcionálhat vázaként.

Tehetünk a színtelen üvegbe fürdősót, de lehet a gyerek szörpös üvege is.

A befőttes üveg pedig "önkiszolgáló" kancsójává avanzsálhat a gyerekeknek, hiszen méreténél fogva ők maguk tudják önteni belőle a kedvenc teájukat anélkül, hogy szüleikkel kiszolgáltatnák magukat.

Míg a dizájnerek nagy valószínűséggel több munkaórát töltenek a legújabb divat kitalálásával gyakran a véletlen szebb, különlegesebb alkotásokat, ötleteket produkál. Ismét kezembe akadt egy törött kaspó, amit egyesek azonnal kukáznak, kettesek viszont újra hasznosítanak. Íme, az eredmény anyák napjára, vagy csak a mindennapokra a konyhába, mint gyümölcstartó. Eredeti funkciójában kaspóként is érdekes, vagy lehet a fürdőszoba éke fésűtartóként

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/34_cserep_gyumolcstarto

A virágok elkészítésének menetét itt írtam le: 

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/1_szalvetabol_rozsakeszites_vizzel

A kaspó elkészítésének módját pedig itt találhatják.:

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/34_cserep_gyumolcstarto

Mivel én nem szeretem, sőt nem is értékelem sokra a minden ünnepre és alkalomra papírból készült akármit, mert, ha őszinték vagyunk, sémára készülnek, azaz szinte alig különböztethető meg egyik gyerek munkája a másikétól illetve haza érkezés után legjobb esetben is egy mappába köt ki, ha nem a kukába. Éppen ezért én most, is mint mindig igyekszem funkcionális alkotásokra ösztönözni a gyerekeket úgy, hogy saját kreativitásukat, ízlésüket is bele tudják vinni. Ezért az általunk készített egyik anyák napi ajándék kulcstartó, vagy táskadísz, de remekül mutat az autó visszapillantóján is.

Egy kis segítség az iskoláskorúaknál is elkél ez pedig az elővarrás, de előrajzolni már tudnak,

mint, ahogyan azt is, hogy, ha csak a felét rajzoljuk meg és,

ha összehajtva vágjuk, akkor egészen biztos, hogy a két oldal egyforma lesz.

És itt jön a segítségünk. Varrjuk össze géppel úgy, hogy  már ekkor egy kis szalagot is tegyünk közé, ami majd akasztóként fog  funkcionálni és egy kis rés maradjon a töltelék behelyezéséhez.

A gyerek nevének kezdő betűjét rajzolja fel halványan, majd varrja ki azt gyöngyökből. És itt van az egyéni alkotás. Milyen betű kerül fel előrajzolva. Írott vagy nyomtatott. A gyöngyök egyszínűek, vagy valamilyen logikai sorrendet követnek. Kicsik esetleg nagyok, vagy a díszítés egy kicsi és egy nagy gyöngy váltakozása és sorolni lehetne.

Ezek a választások igen beszédesek sokat  elárulnak a gyerekről és a képességeiről.

A betű gyöngyökkel történő kivarrása után  következik a szív kitömése. Történhet szivaccsal (praktikus választás, mert akkor mosható), vagy vattával is. Ez is egy másfajta mozgásra tanítja az ujjakat, hiszen egyenletesre tömni a szívet úgy lehet, ha folyamatosan igazgatjuk a szélek felől haladva a nyílás felé. mert másképpen nem lesz egyenlete.

Amikor már megtelt a szív és szépen eloszlattuk a tölteléket be kell varrni a rést. Nem kell félni attól, hogy megszúrja a gyerek kezét, hiszen ez többnyire mindössze egyszer  fordul. elő az elején utána már ügyesen vigyáznak.  A kiválasztott öltésforma megmutatása után 4-5 évesek is boldogulnak a feladattal.

Az elkészül szív a kezdőbetűvel így is kinézhet.

Nem marad más hátra, mint a csomagolás. Erre kiváló egy műanyag fedeles doboz.

Egy nagy masni.

És jöhet a vers:

Ágh István, Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.