Az ünnepi készülődéskor vannak kiváló alkotási lehetőségek, amelyeknél még is be kell kalkulálni az  időjárást. Ilyen a cérnatojás elkészítése is !

Azért, hogy ne legyem a lakás ragacsos a lufi formánkról lecsepegő tapétaragasztótól érdemes kint szárítani napközben, majd bevinni kora délután, hogy reggelre már díszíthető legyen a megkeményedett cérnatojás.

Elkészítés módja a lenti linkeken található: 

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2014/12/01/7_cernatojas_ajtodisz_husvetra

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/9_cerna_fonaltojas

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/10_lufira_kosar_tok_gyumolcs_es_barmi_egyeb

Szeretnénk húsvéti ajtódíszt, de a lehető legolcsóbban, még is bolti minőségben? Nos, itt egy ötlet, amelyet bárki képes elkészíteni, mivel nagyon egyszerű az árát tekintve pedig nevetséges.

Hozzávalók:

Sál. Remek választás, mert bolyhos, "szőrös" hatása miatt kifejezetten jól néznek ki rajta a virágok, kiscsirkék, nyuszik. Ha szükséges vágjuk méretre a sálat, varrjuk meg, fordítsuk ki, de kapható körkötött is. (150 Ft. volt darabja.)

Csőhéj: csövek szigetelésére használatos csőhéj 1 méteres. ( 40 cm magas tojás lesz belőle).   Többféle vastagságban kapható. Választás tetszés szerint.

A csőhéjra húzzuk rá az anyagot.A végét a közepén lévő lyukba dugdossuk be, majd fordítsuk egymásba és varrjuk meg.

A tojást idéző formánk függeszthetősége miatt tegyünk rá szalagot és már jöhet is a díszítés ízlésünk és a rendelkezésre álló alapanyagok szerint.

Tehetünk rá kiscsirkét, tollakat, 

... tojást, nyuszit, masnit, tavaszi virágokat.

Mind ezt én gombostűvel szoktam rögzíteni. Azért, mert így az alapot nem teszem tönkre a ragasztóval az ünnep végével könnyedén szét szedhető, tárolható egy év múlva pedig akár egészen más kinézetű készíthető ugyan arra az alapra. Ha úgy érezzük kész nem marad más hátra, mint a kész alkotást felhelyezni a tervezett helyére a konyhába,

... vagy a bejárati ajtóra.

Természetesen ezt is, mint blogomban szereplő minden alkotást ez is rábízhatjuk a gyerekre. Az összevarrott sáldarabot biztostűvel fordítsa ki, tartsuk meg, hogy össze tudja öltögetni.

...és jöhet az ő díszítése, felhelyezése ugyan csak gombostűkkel.

Az ünnepvárás akkor a legizgalmasabb, ha együtt készülünk rá és napokon keresztül örülhet szemünk a munkánknak!

A hétvégi sütés, főzés egyik kukába kerülő mellékterméke a tojásnak a héja, amit az ünnepek közeledtével érdemes összegyűjteni, mert nem csak szép alkotások készülhetnek belőle, hanem az egyik legjobb fejlesztő feladatot kínálja a kezek számára.

A tojást mossuk meg, a hártyát távolítsuk el a belsejéből! Törjük össze, majd alaposan szárítsuk meg. 

Hozzávalók: Műanyag, (vagy hungarocell) tojás, tapétaragasztó, (vagy technokol), fogpiszkáló. 

A tojásra húzzunk egy csík ragasztót. A fogpiszkáló hegyét mártsuk bele a ragasztóba, majd érintsük hozzá a tojáshéjhoz. Így könnyedén fel tudjuk emelni a tojásdarabkát és a kívánt helyre tudjuk helyezni, finoman rányomni. A darabkák egymás mellé igazítását lehet úgy, hogy érjék egymást, de kisebb eltolással is készíthetjük, így az alapszín, mint fuga fog szolgálni számunkra. 

Fontos tudnivaló! Ha hungarocell tojásra dogozunk tapétaragasztót használjunk, azt is nem túl erősre keverve, mert megoldja a hungarocellt, ami formáját veszítheti.

Különleges látványt hozhatunk létre, ha a festett tojást ragasztgatunk körbe.

Azok,  akik kedvet kaptak nagyobb felület befedésével is próbálkozhatnak. A kiválasztott és megfestett alapszín után a felvitt darabokból motívum rakható ki.

Vagy a teljes fedés után a benne felfedezett figura színnel is kiemelhető.

Miért jó az a feladat? Azért, mert a fogpiszkáló nagyon vékony, és rövid. Nem lehet rossz helyre megtámasztani. A kéz nem tudja csak is három ujj ujjbegyével, azaz a helyes ceruzafogással fogni, így azok számára, akik nem jól fogják a ceruzát remek edzés. De mindenki számára igen hasznos, mivel így nem kell a ragasztóba kézzel bele nyúlni, hiszen ezzel az eszközzel a munka teljes menete során kiválóan végezhető a feladat. Költségét tekintve pedig szót nem érdemel, miközben remekül fejleszt.

Amikor nagy rendezvényre, esküvőre, ballagásra, bálra készülünk, költségessége miatt mindig feladja a leckét a dekoráció. Mindenki szeretne különlegeset, látványosat, egyedit. Ha nem akarunk érte túl sokat fizetni érdemes magunknak elkészíteni azt. Nem kell hozzá különösebb tudás, mint inkább idő, hiszen egy ilyen látvány elkészítése nagy méretben meghaladja a harminc órát még a rutinos kéznek is. A munka elkezdése előtt készítsünk próba munkát kicsibe, hogy kipróbáljuk a papír viselkedését a kivágott formánk pödrésekor, az elhelyezést, a ragasztást.

A nyomtatópapírral kellemesen lehet dolgozni. Felülete fényes, fotózáskor a fény szépen játszik rajta. Vastagsága   kedvező a pödrés után formatartó. Mérete miatt gazdaságosan felhasználható. Ha elkészült a mintadarab, akkor jöhet a nagy alkotás.

Hozzávalók: nyomtatópapír, technokol, (vagy tapétaragasztó), olló és karton, (vagy műszaki rajzlap).

A nyomtatópapírt sarkánál hajtsuk meg, hogy egyenlő oldalai legyenek. A lelógó részt vágjuk le. Így már könnyedén tudunk formás szirmokat vágni előrajzolás nélkül is. (Össze foghatunk több lapot, hogy gyorsabb legyen a vágás.) Vághatunk kerek végű szirmokat, és hegyeseket is. Készítsünk elő annyit, amennyi a felület befedéséhez szükséges szorozva néggyel. A mintán hat állított műszaki rajzlap alkotja a képet. Egy lapra 18 ívesre vágott szirmú virág került. 4+3+4+3+4 azaz 18 virág. Mivel minden virág négy sorból áll az 72. A felhelyezés után pedig még a rések kitöltését a tavirózsákkal fedjük, melyek szintén négy sorosak csak annyiban különböznek az előzőtől, hogy itt nem csak a sziromvéget pödörjük, hanem a szirom mind a két oldalát befelé. Tehát egy ekkora fal befedésére szükségünk van legalább ötszáz lapra csak a virágokhoz! A leeső részek kiválóak formára vágva leveleknek, de, ha tökéletes fedést és munkát szeretnénk, még vágjunk ki egész lapból is jó párat, hiszen  a pödrés miatt a leeső vékonyka darabok inkább szépek kiemelkedésük miatt, de a maradék lyukak fedését az egész lapból vágottak adják meg szélességük miatt.

Pödrés: A legegyszerűbb, ha a kivágott szirmot saslikpálcára pödörjük. A pödrés legalább annyira történjen meg, hogy önmagát betakarja, mert kissé vissza fog rugózni, ha ragasztjuk fel.

Ragasztás: A felragasztásnál tehetjük pödréssel lefelé az egymáson lévő rétegeket, vagy pödréssel felfele, de mind a két esetben a következő sor szirma az előző szirmok közé essen. 

Ragasztó: A technokollal való ragasztás költségesebb, de gyorsabban szárad ezért nem kell túl sokáig rátartani kezünkkel a rétegeket. A tapétaragasztóval történő felragasztás jóval olcsóbb, de ott vagy nehezék, vagy rátartás szükséges, amíg a papír össze nem ragad. Mivel (technokollal számolva) egy ilyen látvány elkészítés hétezer forint körüli anyagköltségből kijön mindenképpen érdemes iskoláknak ballagásra, fiatalok esküvőre készülve maguknak elkészíteni a díszítést!

A fenti dekoráció gyönyörű kiegészítője lehet ez az óriási rózsa, ami íves zsírpapírból készült. Mérete 50 x 80 cm. Nyolc darab van összeragasztva a rövidebb végénél, majd az egyik széle hullámosra lett vágva. Az egyenes végét fogva azonos hajtásokkal markunkba szedegetjük miközben körbe, körbe forgatva haladunk. Nagyon fontos az egyenletesség és az, hogy nyolcnál többet ne ragasszunk össze,  hiszen ez az a mennyiség, ami még éppen elfér a markunkban. Amikor ezzel elkészültünk a csonkot megkötjük, a szirmokat pedig a már jól ismert módon bepödörjük. Amennyiben úgy döntünk, hogy nem fáradunk a pödréssel számoljunk azzal, hogy a zsírpapír könnyen élre törik és "használt" látványt mutat. Ha viszont bepödörjük  tartása lesz és minden további törés csak még inkább hasonlatossá teszi a virághoz.

Próbálkozhatunk más anyagokból is. Ilyen például a selyempapír. Ez azonban nem a legszebb látványt fogja adni miközben ugyan annyi vele a munka, mint a zsírpapírból készültnek. Egyrészt nem elég elegáns, másrészt nagyon nehéz vele dolgozni. Túl puha, esik, bukik, a végső kiigazításnál könnyen szakad, a pödrés pedig kirugózik. Készíthető belőle pödrés nélkül is virág, ha egész egyszerűen csak széléből háromszögeket vágunk ki, de ezek az őszirózsák, más néven "temetővirágok" sem esküvőn, sem ballagáson nem a legstílusosabbak ezen túl pedig csak függesztve mutatnak mivel a szirmok ide, oda buknak, ha megfordítjuk.

Nem a legolcsóbb alkotási alapanyag az öntapadós tapéta még is érdemes a programba betenni, mert több szempontból is remek fejlesztési lehetőséget kínál a kis kezek számára. A kicsiknél egyszerű motívumokkal próbálkozzunk a nagyobbaknál viszont gyönyörű népi motívumaink egyike a kalocsai is szemgyönyörködtető látvány lesz. 

Vásároljunk annyi centiméter öntapadós tapétát, amilyen széles tojást szeretnénk elkészíteni. Rajzoljuk meg  a tojást a hátuljára, majd íves vonalakkal osszuk fel függőlegesen legalább öt részre.

Majd a gyerek rajzoljon rá azt, amit szeretne úgy, hogy sávtól sávig érjen a rajza. Vágja ki.

Hogy könnyebben lássa a kivágandó részeket segíthetünk neki azzal,  hogy elősatírozzuk azt, amit  nem kell kivágni.

Mivel az öntapadós tapéta műanyag a kivágás azután lehetséges, ha lyukat szúrunk rá, így érdemes íves hegyű manikűr ollót használni. A munka kezdetén fontos megbeszélni a gyerekkel,  hogy ezzel az ollóval csak és kizárólag felnőtt jelenlétében szabad dolgozni, mert nagyon hegyes! Most viszont az előnyökkel is megismerkedhet, amik abba rejlenek, hogy kicsi motívumokat is könnyedén ki lehet vele vágni és az ívek is könnyebben elkészülhetnek ezzel az eszközzel.

Gyakorlatilag bármi is van felrajzolva a vágás után remekül néz ki. Az ünnepvárás első látványos darabja így már csak arra vár, hogy felragasszák azt  a gyerekszoba ablakára.

A leeső sarkokat és a tojás mintázatából kiesőket is érdemes kicsit körbevágni és így gyakorlatilag a teljes alapanyagunk felhasználásra kerül a lehető legkisebb pocséklás nélkül. Hogy mire használhatóak ezek a kis darabkák? Egy gyerek ötlettára határtalan. Lehet a bicikli vázát tele ragasztgatni, vagy egy levágott ásványvizes palackból készült kosarat dekorálni. Ami, ha jól sikerül elkísérheti a kis locsolkodót az ünnepen, hogy legyen mibe rakni a locsolásért kapott tojásokat. 

A farsangi jelmezverseny az én olvasatomban nem azt jelenti, hogy ki tudja megvásárolni a legtökéletesebb mását drága pénzért gyermeke számára, mint inkább azt, hogy az (gyerek) ötlet(e) hogyan és milyen módom kel életre a gyerek aktív részvételével. Ebbe  a jelmezbe ennek  a kisfiúnak a lelkes munkája is benne van, bár először mentőtiszt akart lenni.

Ahhoz, hogy a gyerek teste a fa törzse lehessen nyilván varrni kellett egy hosszú ruhát. A jelmeznél nem fontos ezt túlbonyolítani elég, ha csak egy "T" formát kivágunk hónaljnál lekerekítve, majd összevarrjuk. Aljánál és ujjaknál sem fontos beszegni elég, ha csak bevagdossuk. Azért, hogy a jelmez könnyen szállítható, mosható és elpakolható legyen az ágakat mi nem rögzítettük,  hanem egy másik anyagot rávarrtunk steppeltük és abba dugdostuk bele.

Amikor az alap és az elővarrott ág, alma elkészült jöhetett a gyerek kezének munkája. Az ágakhoz varrott anyag kifordítását biztos tűvel a kisfiú elkészítette, majd az almákat megtömte szivaccsal. Mivel a rés elég kicsi így minden munkamenet három ujjal kell, hogy történjen, ami ügyesebbé teszi dolgozó kezét. A lusta kéz sem lustálkodhat, hiszen annak segítsége is igen fontos a feladatnál, így mind a két kéz folyamatosan edzésben van. És ez a feladat is minden gond nélkül elkészül. Amikor már kezdett  fáradni felpróbáltuk a ruhát, bele dugdostuk az ágakat és megkérdeztem, hogy szerinte elég lesz e ennyi ág egy fára. Mire ő nem válaszolt csak visszaült és kifordítgatta az összes elővarrt anyagot. Ezután nem maradt más hátra, mint vékony drótot fűzni az anyagba, illetve az  almákon, leveleken a lyukat bevarrni, és  rögzíteni az ágakhoz.

Hogy a látvány teljes legyen a gyerek pofijára is ki kell valamit találni. A fán ülhet Gombóc Artúr a csoki imádó mesefigura, de Dr. Bubó is a bagoly. Ezt lehet arcfestéssel elkészíteni, de, ha azt szeretnénk, hogy a gyerek még inkább a sajátjának érezze a jelmezt készíttessünk vele álarcot. Elkészítésének módját már egy korábbi bejegyzésben bemutattam: 

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/26/36_farsangi_alarc_keszitese_sorpapirbol

A próba után pedig jöhet a jelmezverseny!

És a büszkeség, hogy az  óvodás által készített jelmez a 3. helyezést érte el egy bevásárlóközpont farsangi jelmezversenyén!

Maradva a korábbi logikai rendszeremnél újabb eszköz, új technika, más festékkel, hogy ismét egy olyan lehetőséggel ismerkedhessünk meg, ami lehetőséget ad számunkra, hogy egy befőttesüvegből kancsót csináljunk, vagy egy boros üvegből váza lehessen. Hogy ezt egy gyerek is meg tudja csinálni már túl elcsépelt ezért tovább  megyek! Míg egy gyerek képes mindezt kitalálni és megalkotni vajon a felnőttnek eszébe jutna?

Pedig egy végtelenül egyszerű dolog! Vásároljuk egy ezüstszínű szatináló festéket. (20 ml. nincs négyszáz forint. Viszont tartós kontúrozást tudunk felrajzolni vele az üvegre. Azért ezüst, mert az mindenhez megy, de még önmagában is mutatós.) Vegyünk egy befőttes üveget, tegyük egy anyagra, vagy olyan tálcába, amiben nem gurul el és nem gond, ha véletlenül festékes lesz. Fordítsuk üveg száját a lusta kéz felé.

A "dolgozó" kézzel pedig fessük meg kedv szerint. Ha biztonságosabbnak érezzük az előrajzolást tegyünk az üvegbe egy kinyomtatott mintát. Mivel átlátszó könnyed a vonal megrajzolása.

A felrajzolás után csipkehatású. Már így is szép, de festhetjük is.

 A festésnél használhatunk üvegfestéket, akrilt, de a körömlakk is különleges látványt fog  adni.

Mivel a festék rögzítése mikróban, vagy sütőben történik utána mosogathatóvá válik fessük azt a felsoroltak közül bármelyikkel.

Ebben az esetben nem ecsettel,  vagy filccel, hanem egy csőrös műanyag flakonnal rajzoltunk, amit egyenletesen nyomni kell, hogy a kijöjjön belőle a szatináló festék. Nem könnyű feladat, de, amikor elkészül, a saját kancsó mindenki borítékolhatja, hogy a gyerek számára ebből fog a legfinomabb tea kicsorogni a pohárba! És egyszeriben önkiszolgálóvá válik a teáztatás.

Ha  nem sikerül beszerezni rácsavarható kiöntőfejet lehet mécses tartó a befőttes üvegből.

Minden háztartásban megesett  már olyan kis baleset, hogy a tányér széle lepattant, miközben nem repedt el, azaz még használhatóvá lehetett volna tenni. Mire is lehet jó egy csorba tányér?

Mivel a sérült rész él mentesítése könnyedén megtehető smirglipapírral vétek megszabadulni tőle. Élek elsimítását lásd: http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/34_cserep_gyumolcstarto

A porcelánfestékkel pedig teljesen el lehet tüntetni a matt részt is kár lenne tehát megszabadulni az ilyen tárgyaktól,  mint inkább adjuk oda a gyereknek, hogy alkosson belőle nasis tányért, vagy mondjuk virágcserép alátétet. A tányérunk már meg van nincs szükségünk másra, mint porcelán filcre, ami bármelyik kreatív boltban, papír írószerben esetleg művészellátóban kapható. Nem olcsó, de mivel ennél a technikánál elég csak egy színt használni  nem is megfizethetetlen. Ha nem szeretnénk rá pénzt szánni akril festékkel is megfesthetjük, igaz ahhoz már ügyes kéz kell, hogy tűecsettel felcsipkézzünk  egy tányért, de nem lehetetlen feladat.

Az új filcet alaposan rázzuk meg. A benne lévő kis golyó fellazítja a festéket. Egy műanyagra óvatosan nyomogassuk rá a hegyét, hogy meginduljon belőle a festék és a hegyét teljesen átitassa. Ha ez megtörtént kezdődhet az alkotás. Készíthetjük a szekrényből elővett csipke mintájára, de ki is nyomtathatunk egyet. Az  is okos ötlet, ha az elsősöknél használt fecskevonalat, kicsi, nagy kört, csészevonalat stb. váltogatjuk minden új körnél. A közepénél kezdünk és úgy haladunk kifelé. Azért így dolgozunk, mert, ha bentről kezdjük és a mérettartás egy kicsit hibázik is szép lesz a végére. De az is oka ennek, hogy így nem nyúlunk  bele a munkánkba egészen az utolsó sorig a szélét megfogva könnyen tudjuk a tányért forgatni. Korábban papírra már készítettünk csipke mintát, mivel az a kéz írásra való felkészítéséhez kiváló gyakorlat. Lásd: 

http://gyongyszem-napkozi.blog.hu/2015/02/21/12_ket_szin_es_a_vonalak

Most azt a feladatmenetet használjuk fel ahhoz, hogy annak a tudásnak a segítségével használati tárgyat készítsünk.

Valójában egy minta kihelyezése után már nincs is szükségük az instrukcióinkra, hiszen a gyerekek nagyon kreatívak és, ha már az elején látják, hogy itt nem papírra dolgoznak, ösztönösen úgy érzik, hogy komolysága van a feladatnak. Precízek és ötletgazdagok! Aki kicsit megtorpan, sem ijed meg, mert mindig segítik egymást és azzal, hogy a másik munkáját figyelik vagy húzóerőként élik meg, vagy ötlettel felhúzzák magukhoz a többit.

Amikor teljesen meg van rajzolva az egész felület néhány percre érdemes mikróba, vagy sütőbe tenni a tányért, mert a hővel rögzül rá a festék oly mértékben, hogy utána minden gond nélkül mosogatható lesz.

Ezeket a csipkemintás tányérokat óvodásokkal készítettük.

Sokkal nehezebb feladat, mint papírra dolgozni, de az ismétlődő motívumok fejlesztőek, megtanítottuk őket nem eldobni,hanem újra hasznosítani, mint, ahogyan az sem elhanyagolható, hogy ismét megismerkedtek teljesen új alapanyagokkal, festékkel is, miközben szépen ön generálják a csoportkohéziót.

Kifogyott az öblítő és már lendül is a kezünk a kuka felé? Ne tegyük, mert porcelánhatású szép alkotás készülhet belőle!

A flakont mossuk ki alaposan. Küzdjünk meg a címkével!  Igen egyik-másikkal valóban  küzdelem lesz. Míg vannak olyanok, amelyek meleg vizes áztatással kiválóan lejönnek, másokat kapirgálni, majd hígítós vattával lemosni kell. Minden esetre érdemes ezt a rész végig küzdeni, mert a legszebb részek lapulnak a papír  alatt. Ha sikeresen megszabadultunk tőle alapos mosás, törlés, hogy egy csepp víz se maradjon rajta. Majd gyertyagyújtás, ablakok becsukása, hogy a legkisebb légáramlat se mozdítsa meg a lángot. (Ez  azért fontos, mert, ha a sziromhoz ér a láng azonnal bekormozódik, megfeketedik a széle. )

Vízcsepp formájúra vágjuk a flakon minden részét. Lehetnek kisebbek, nagyobbak. A láng mellé tartva (soha nem a lángba, mert belekap) körbeforgatjuk, hogy a széleket a meleg "beszegje", befordítsa. Ha mind elkészült a hegyes végét szúrjuk ki árral, hogy a vastagabb fajta saslikpálcára tudjuk fűzni őket. Én úgy szoktam csinálni, hogy a saslikpálca végét egy picit kihegyezem, ragasztózom és egy fagolyót ragasztok rá. Az eredetileg hegyes vége felől felfűzöm a szirmokat. Ezek lehetnek bent kicsi, majd egyre nagyobbak, lehet kifelé íves szirmokkal, vagy befelé kinek hogyan tetszik.

Amikor a kellő mennyiségű szirom felkerült nem maradt más dolgunk, mint a pálcát ragasztózni, majd egy zöld színű szívószálat ráhúzni, hogy "egynemű" legyen az alkotás.

Már így is mutatós, de, ha valaki szeretné levelekkel még tökéletesebbé tenni a  látványt megteheti, hiszen zöld flakon is lehet kéznél. Akár egy üdítős, esetleg egy ecetes flakon.

Ezt legutoljára húzzuk rá a pálcára. Célszerű nem lyukat, hanem + formájú apró vágást tenni, mert akkor nem fog sem lecsúszni, sem kiszakadni. A kicsi fülek miatt pedig egy csepp ragasztóval esetleg rögzíteni is lehet, bár nem létfontosságú mivel nélküle is megáll.

Mutatós a konyhába, de a kád szélén is tetszeni fog a szemünknek!

Ugye kár lett volna kidobni!

Felhívom mindenki figyelmét azonban arra, hogy ez a bejegyzés kizárólag csak felnőtteknek szól! Nem véletlenül hangsúlyozom ezt! Míg az ásványvizes flakon vékony az öblítősé vastag. Melegítése a formázhatósághoz hosszabb időt vesz igénybe. Nem elég csak körbe forgatni. Vastagabb részeknél kezünkkel kell pöndöríteni. Nagyon érezni kell, hogy mit és meddig csináljunk, hiszen, ha sokáig van, a láng közelébe bele kaphat, meggyulladhat, lecsöppenhet. Érdemes fém tálcán dolgozni, nagy vastag gyertya mellett és nem mozgó lángnál!

Éppen ezért bár a látvány bizonyára többek számára csábító csak akkor készítsenek ilyet, ha a gyerek nincs otthon!

Hozzávalók: Sörpapír, öntapadós tapéta fekete, öntapadós tapéta sárga, gumi, indigó.

A kiválasztott álarc mintáját rajzoljuk meg, vagy nyomtassuk ki. Tegyünk a sörpapírra indigót, majd a mintát. Tűzzük össze gemkapoccsal,  hogy ne csússzon el. Csak a körvonalakat és a szemeket rajzoltassuk át a gyerekkel. Ez lesz az alap, amire majd dolgozunk. Ha elkészült vágjuk körbe. Ennyi segítség bele fér és szükségszerű is, mivel a sörpapír kb. egy milliméter vastag, aminek körbevágása a gyerekeknek még nehézséget okozna. Tegyük félre. A tigris álarcnál először a sárga hátuljára rajzoltassuk meg a fenti módon a körvonalakat és szintén a szemeket. Ezt már minden gond nélkül ki tudja vágni. Jöhet a fekete. Itt már az egész felrajzolása szükséges. Ha sikeresen túl van, a feladaton vegyük elő a sörpapírt. Ragassza rá a sárga alapot. A hátlap lehúzásának technikáját mutassuk meg, ami úgy a legegyszerűbb, ha egy hegyesebb résznél visszahajtjuk, majd sodró mozdulattal szétválasztjuk a rétegeket. Felragasztásnál a szemekre koncentráljuk, hiszen a széleknél még tudunk korrigálni, ha kicsit pontatlanra sikerülne az illesztés. Mikor már meg van, az alap jöhetnek a részletek. Kisebbeknél érdemes egy részt kivágni és a minta alapján a megfelelő helyre felragasztani. Nagyobbaknál ki lehet vágatni az egészet és úgy megkerestetni a darabkák helyét, hiszen ez egy remek puzzle játék lehet a számukra és akkor nem csak a vágást gyakoroltattuk, hanem egy logikai játékba is bevontuk őket.

Ha a vágás ügyesen történik, egyből két álarcunk lehet, hiszen ha egy másik sörpapírra fekete alapot teszünk a megmaradt kivágás  tökéletesen mintázza a másik tigrist csak az nem sárgán fekete, hanem feketén sárga csíkos lesz. Így az anyag felhasználása is gazdaságos, már csak azért is, mert az öntapadós tapéta nem éppen olcsó mulatság.

Kétoldali lyukasztás után jöhet a gumi rákötése, majd az álarcot vizezzük be a hátoldalán. 

A sörpapír megszívja magát és szépen formázható, ami a legkönnyebben úgy oldható meg, hogy rásimogatjuk egy edényre, hengeres tárgyra.

Az ilyen álarcok előnye az, hogy a gyerek gyakorolja az íves vágást, a finom munkát a rétegek szétválasztásával, logikai készségét is fejlesztjük a megfelelő részek megfelelő helyre helyezésével és nem utolsó sorban az anyagtakarékosságra is szoktatjuk, mivel, ha ügyesen vágta ki a részeket, akkor egy álarc vágása után mindjárt kettő lesz belőle, amit megoszthat testvérével, barátjával.

A sörpapír száradás után stabil, így egy tartós álarc készült, amit még a szaporán fel, letologató gyerek kéz sem tud könnyen tönkre tenni.

És jöhet a farsang, ami attól lesz még értékesebb, hogy a gyerek maga készítette el álarcát!